Hát, én inkább megkérdeztem egy leendő kezelőorvost, Farkas Virágot, a DEOEC (Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum) diákkörének vezetőjét. Van-e kockázata annak, ha nyílt színen hirdetjük a diákkört? (Igés kártyás muffin ~ szerencsesüti?) És mi a helyzet a mellékhatásokkal? Érdeklődő egyetemisták ~ pozitív „mellékhatásai” egy közösségkovácsoló sütögetésnek? A továbbiakban Virág írását olvashatjátok.
„Jaj, annyira jó, hogy itt is van ilyen Biblia-kör! Én erről miért csak most hallok?”
„Kolis vagyok három éve, de nem tudtam, hogy ti is itt vagytok…”
„Hú, nem is tudtam hogy itt van MEKDSz!”
Szöget ütött a fejünkbe, hogy szinte minden új Bibliakör-tag valami ilyesmit mond, aztán magyarázkodunk, hogy a plakátjainkat hiába rakjuk ki, egy hét után sehol nincsenek, szórólapozni meg úgy gondoltuk, nem érdemes…
Mégiscsak diákkör lennénk, vagy mi a szösz, nem akarunk tovább „az alagsorban gyülekező zártkörű klub” lenni, ahova az emberek csak akkor tévednek be, ha valakit ismernek onnan, és az a valaki esetleg meghívja őket.
Szóval csináltunk egy kis reklámot. Az összetevők: a jelenlévő diákkörösök, színes papír, toll, egy jóféle csokis muffin összes hozzávalója (azokat most nem soroljuk föl, hosszú lenne) és némi idő. Na meg lelkesedés és MEKDSz-fíling : )
Ebből lett jó pár igés kártya meg sok-sok süti, amit szétosztottunk a koli társalgóiban és étkezőiben. A tanulóba is akartunk vinni, de ott éppen senkit sem találtunk (fura, nem? ;))
Azóta eltelt egy hét, és máris gazdagabbak lettünk Nórival, Erikával és Benivel. Reménykedünk további új tagok érkezésében, és tervezzük a folytatást! Továbbá köszönettel tartozunk Istennek, aki továbbra is a legjobb menedzser, ötletgazda, szponzor és még sok minden egyben. Köszönjük! : )
So, what do you think ?