Postit!

Csütörtökön kezembe akadt a Metropol magazin, címlapján a következő felirattal: „Bűnbak lehet az áldozatból”. A cikk a nemi erőszakkal kapcsolatos aktuális történéseket járta körül: a Baranya és Vas megyei rendőrség videós tanácsait a nemi erőszak elkerüléséről, az ELTE gólyatáborát stb. Lényege az volt, hogy meg kell értetni a társadalommal: nem az áldozat a hibás – legalábbis az esetek döntő többségében. Talán emiatt is érdekes az a márciusi IFES-poszt, amely arról számol be, hogy a nők elleni erőszakra hogyan reagált egy helyi diákmozgalom. Nézzük meg, hátha tanulhatunk tőlük valamit.

Rövid háttérsztori: 2012  decemberében egy 23 éves indiai nőt megerőszakoltak egy városi autóbuszon Új-Delhiben, s haldoklása közben bocsánatot kért édesanyjától, amennyiben a megerőszakolás az ő hibájából történt. Halála katalizátorként hatott, és több tízezer ember ment az utcára tüntetni, mert úgy gondolták, országuk túlságosan toleráns a nemi erőszakkal szemben. Ugyanabban az évben a nemi erőszakok száma Új-Delhiben megháromszorozódott. Nem tudni, hogy az elkövetések vagy a bejelentések száma növekedett-e. A tüntetések folytatódtak, és mindez fokozódott, amikor júniusban egy 5 éves kislányt erőszakoltak és kínoztak meg.

Mumbaiban 2014 elején eltűnt egy nő. Az országos diákmozgalom (UESI) egyik munkatársa, Billy Varghese értesítette a bombayi diákmozgalom (BEGF) tagjait, hogy eltűnt Esther, és kérte őket, hogy imádkozzanak a megtalálásáért. Robin Mathew, a BEGF koordinátora Esther családjával együtt kereste a lányt. Amikor megtalálták a lány holttestét, a BEGF úgy érezte, nem ülhetnek tovább tétlenül.

Sarita Khisty, az egyik diák így ír erről: „Szerettünk volna igazságot szolgáltatni Esthernek, reagálni az erőszakos tettre, és nem engedni, hogy átlépjünk efölött. Szerettünk volna gyökeres változást látni a hozzáállásban, és látni, hogy Mumbai biztonságosabb várossá válik… Ahogy beszélgettünk és elemeztük a törvényhozók, rendőrség, média és gyakorlatilag az egész társadalom rendszeresen elkövetett hibáit, tehetetlennek éreztük magunkat. Mégiscsak itt van egy ember, aki Isten képmására teremtetett, és erőszakot követtek el rajta. A fájdalom és gyötrelem közepette hogy is tehetnénk meg, hogy nem reagálunk minderre? De eldöntöttük, hogy nyilvánosan válaszolunk. Nem azért, mert a média vagy a kormány figyelmét akartuk elnyerni, vagy tömegmegmozdulást akartunk volna csinálni. Azért akartuk így csinálni, mert Jézus is ezt tette volna. Hittük, hogy meg kell emlékeznünk az Estherrel történtekről azáltal, hogy hitben és engedelmességben egy valós változás létrehozásán dolgozunk.”

Létrehoztak egy Facebook-oldalt, amire információkat tettek fel. Mivel ilyen mértékű munkát még sosem csináltak, úgy gondolták, hogy a demonstrációt egy másik szervezettel karöltve szervezik meg. El is kezdődtek az egyezkedések, tárgyalások. Az „Ab Bas” – jelentése: ‘Most már elég!’ – tüntetésre január 28-án került sor. Körülbelül 350 ember indult el attól a vasútállomástól, ahol Esther eltűnt. Másnap a petíciót átadták a belügyminiszternek, aki rendkívüli ülést hívott össze a mihamarabbi változtatás érdekében.

Sarita így folytatja: „Ez egy történelmi pillanat volt a BEGF számára. Most próbálkoztunk először ilyesmivel.” A BEGF diákjai tisztában vannak vele, hogy még koránt sincs vége a munkának – de továbbra is készek tenni a változásért.

Facebook kommentek

komment