Hadd buzdítsunk benneteket egy rövid kis eurázsiai történettel, ami alátámasztja, hogy az imának tényleg ereje van!
Egy fiatal házaspár, Iván és Anna (nem a valódi nevük) tavaly két egyetemen két diákkal kezdték a szolgálatot, ami annyiból állt, hogy összejöttek imádkozni az egyetemért. Diákokat a Facebookon és egyéb közösségi oldalon keresztül toboroztak, így a tanév végére már 9 csoport és 30 diák gyűlt össze imádkozni.
Mindig készítenek egy szelfit az imacsoportról, és felteszik a netre. Így mások is láthatják, hogyan működik egy ilyen csapat, és tudnak csatlakozni hozzájuk. Ez egyúttal bátorítás is a diákok számára, hogy a munkatársak segítsége nélkül is nyugodtan be lehet indítani egy ilyen imacsoportot, vagy bármilyen kreatív kezdeményezést, akár 2-3 fővel, sőt, akár egyedül is.
Abban az országban, ahol Ivan és Anna szolgál, nem divat az, hogy a különböző egyházak együttműködnének, így valódi csoda, hogy különböző felekezetű diákok imádkoznak közösen. Talán ezért is a UniPray név. (A „uni” angolul a „university” rövidítése, de a latin „uni” egyet jelent, az angol „unity” meg egységet. Ebben a szóban tehát az egyetem és az egység is benne van.)
Ivánék a hazai diákkonferencián megosztották másokkal a UniPray szolgálat történetét és azt, hogy 4 újabb városban is vannak már ilyen csoportok. Abban reménykednek, hogy ebből akár egy nemzeti imamozgalom is kinőhet, ami potenciálisan akár az országhatárokat is túllépheti.
Megkezdődött az új tanév Magyarországon. Itt az ideje, hogy a különböző MEKDSz-diákkörök összejöjjenek és imádkozzanak az egyetemükért és az országért. Gyertek el szeptember 29-én a Wesselényi utcai baptista imaházba, a FÉK-kel és a BudapestIfivel közös szervezésű Térdre, magyar! imaestre, és ne feledjétek október 16-át, a World Student Dayt, azaz az IFES nemzetközi imanapját, melynek keretében a MEKDSz szerte a világban fellelhető testvérmozgalmaiért imádkozunk. Mert Te is valami nagyobbnak vagy a részese!
Az eredeti cikket, ami alapján ez a bejegyzés készült, itt találod.
So, what do you think ?