Postit!

„Ha nem osztod meg, nem létezik” – volt a mottója az idei évkezdő Grund tábornak. De mi van, ha nincs is mit megosztani?! Isten gondoskodik arról, hogy a végén legyen. Megosztanivaló. Hit a személyes életedben, és újdonsült cikk a Postit!-en : ) Egy tábori résztvevő élménybeszámolóját olvashatjátok.

Nem vagy hívő, sőt… Hallani sem akarsz Istenről. Teli vagy kérdésekkel, amik szó szerint összenyomnak. Mindennek ellenére egy keresztény táborban találod magad. Hogy kerülhettél te ide? Pont te? Tartózkodsz az egésztől. Itt majd biztos meg akarnak téríteni, mindenki csak Istenről fog beszélni. Az egész tábort lejátszottad a fejedben: félve mondod majd ki, hogy igazából nincs is hited, és te leszel a „kis különc”.

De odaérsz, és megismered az embereket. Mindenki mosolygós, érdeklődő és közvetlen. Nincsenek lenéző pillantások. Egy olyan környezetbe kerülsz, ami teljesen új neked – egy befogadó környezetbe. Már az első estére zavar támad a fejedben. Ők naivak és buták, vagy te vagy zárkózott és makacs?

A lelked talán nyitna Isten felé, de ott van az a mondat, ami sok ember hitetlenségének oka lehet: de hát annyi rosszat tett velem! Melyik 10 éves kislány érdemli meg apja halálát? Ki az a 13 éves lány, aki az élettől az egyik legjobb barátja elvesztését kapja? Ki az a középiskolás, aki 4 hónapon át nézi nagymamája leépülését, majd egy napon azon kapja magát, hogy nincs kihez bemennie a kórházba. Senkinek nem kívánnád ezeket, de te átélted őket. Te! És minden alkalommal nagyobb seb keletkezett a lelkeden.

A második nap is eltelik, már tudod, hogy hiányzott valami az életedből az utóbbi hónapokban. És elérkezik az este. Körbenézel, és meglátsz egy személyt, aki mindenkinél közelebb áll hozzád. Akivel minden tragédia után szorosabb lett a kapcsolatod. Kicsordul egy könnycsepped. Kisietsz a mosdóba, hogy rendbe hozd magad, hisz te sohasem sírsz! Visszamész a terembe, de nem a helyedre ülsz. Füledet megcsapja a melletted lévő ember éneklése. És újra körbenézel. Egyszerre rájössz, hogy nem kívánhatnál szebb életet, hisz mindened megvan: szeretsz és viszontszeretnek. És csak mosolyogni tudsz. Egyszerűen mosolyogni.

Hupsz, lehet, magas lesz a karakterszám, lassan befejezem. Számomra ez a tábor nagyon sokat adott. Erőt az iskolakezdésre, nyugodt gondolkodást a mindennapokra, tágabb látókört, sok új barátot és ISTENT! Az ember, aki minden keresztényt szinte bolondnak tartott, most esténként Bibliát olvas, és újra építi a kapcsolatát Istennel. Igaz, nem üldöztem keresztényeket, de velem is megtörtént az a fordulat, ami Pállal. Csakhogy nekem ehhez egy Grund, egy nagy csapat ember és egy MEKDSz kellett. Szóval köszi mindenki, köszi MEKDSz és köszi mindent, Atyám!

Facebook kommentek

komment