Postit!

FÜLÖP LEVENTE JÁNOS ESETE A FEUER KONFERENCIÁVAL

A 2019-es FEUER volt számomra az eddigi legjobb konferencia, amin részt vettem. Odafele menet nem tűnt sokkal másabbnak ez a konferencia sem az eddigiekhez képest, amiken voltam. Nem mintha nagyon bele gondoltam volna egyáltalán, hogy hova is megyek és mire is számítsak, de valószínűleg valami olyasmit hittem, hogy majd odamegyünk, tanulunk sok okosat, formálódunk, leesik egy-két pikkely a szemünkről, belelkesedünk, hazajövünk, megpróbáljuk beleépíteni a a mindennapjainkba mindazt, amit tanultunk, de alapvetően mindenki megy vissza a maga valóságába, mintha csak dolga végeztével.
Nem számoltam azzal, hogy az Isten mindig szeret nagyobbat gondolni, mint amit az ember el tud képzelni.

Evangélistaként több tucat evangélista között egy olyan konferencián, ahol az egyetemi evangelizáció a cél igazán azt éreztem, hogy mi tényleg egy alomból vagyunk. Soha ilyet még nem tapasztaltam, és ez nagyon megnyugtató volt a lelkemnek.

Rendkívül nagy tudású embereket hallgathattunk előadni, mégsem a tudás volt a lényeg, hanem az ember. Persze, sok okosat is mondtak. Egyik ilyen, ami nagy hatással volt rám, Michael Greentől származik.

„Minden reggel, amikor felkelsz, állj a tükör elé, nézz mélyen a szemedbe, és nevess egy jót magadon.”

Ezt azért mondta, mert szerinte sokan túl komolyan veszik magukat, és nem veszik elég komolyan az Istent. Azt mondta, nem kell komolyan venned magadat, ne aggódj, mert az Isten komolyan vesz téged.Ez nekem nagyon felszabadító volt.
De ami még inkább megérintett, az a jelleme volt. Nem a jó gondolatok, hanem az ember. Azt mesélték róla, hogy amikor az evangelizációról kérdezték, akkor ő Krisztusról beszélt. És ez az, ami számít. Ezen múlik minden. Ő az élet forrása, belőle fakad minden. Ezt könnyű szem elől téveszteni, pedig nélküle semmit sem tehetünk.

Ez felébresztett, mert azon kaptam magam, hogy én nem bízom így Krisztusban.
Sok minden mást is kaptam: örömet, lelkesedést, bátorságot, új szemléletmódokat, új barátokat, egy új mentort, jövőképet, munkakedvet, elszántságot, és vágyat az evangelizációra.A hiteles, valóságos, természetes, emberszagú evangelizációra.

Most úgy hiszem, hogy ha évek múltán majd visszanézek, akkor is azt fogom mondani, hogy itt egy olyan pályára állított az Isten, ami igazabban és tisztábban cseng.

Fülöp Levente János

Facebook kommentek

komment