Postit!

Életjel a BME-ről, karantén alatt

Kedd van, diákkörös nap. A MEKDSz iroda előtt elhaladva sietnék épszerkre ebben a szép napsütésben, ehelyett az ágyamon fekszem, és várom a Teams hívást.

Órák után 18-kor menni kellene a vízépítős tanszékre, már megszokták, hogy minden héten a KF10 kulcsáért csengetek. Manapság viszont Tomi küldi a Zoom linket. Elég, ha 18:25-kor az itthoni borzos hajamat és a háttérben látszó, az ágyamon szanaszét heverő párnákat rendbe rakom, és leülök szépen az asztalomhoz.

Kezdődik a diákkör.

Ezt onnan lehet tudni, hogy Tomi mellett megjelenik Jonatán, Zoli vagy Ákos feje. Aztán szép sorban csatlakoznak a többiek: Misi, Máté, Levi, Eszti sőt többször Dávid is becsatlakozik. Bírom a srácokat. Ákos megmutatja az éppen aktuális repülőgép modellt, amin dolgozik. Zoli épp rendet pakolt a polcon maga mögött, és mesél picit az aktuális cikk írásról, virtuális húsvéti locsolkodásról vagy a tavaszi kertjének szépségéről. Misi profin kifejlesztette a táv-dicsőítés leghatékonyabb módját, megosztott YouTube link, megosztott kották, és mehet az egyéni éneklés otthon, míg ő zongorázik és énekel. Jonatánnak növénykéi, madárfiókái és beadandói vannak. Meg napi bölcsességei, mint

„Az a baj, hogy sokan csak támaszkodnak a Bibliára ahelyett, hogy olvasnák.”

Máté mindig titokban csatlakozik, majd a megfelelő pillanatban megszólal és meglep mindenkit, hogy már amúgy itt van egy jó ideje. Igaz, már nem is BME-s, de azért nagyon fontos alaptagja a diákkörnek. Levi néha a reptérről, néha buszról csatlakozik be, vagy otthonról dupla kamerával, az internet bizonytalansága miatt. Mesél közlekedésről, munkahelyről, vagy ami épp vele történik. Tomi igazi vidéki lett. Idilli Dunamenti vadregényes tájról köszönt bennünket legtöbbször. Dávid (kapcsolati munkatárs) pedig csatlakozik amikor csak tud. Jó érzés, hogy figyel ránk, segít minket és ő is aktív tagja a beszélgetéseknek, igetanulmányozásoknak.

A félév elején azt tűztem ki célul, hogy Jézus Krisztus személyét, jellemét jobban megismerjem, és az Ő követésében fejlődjek. Azt hiszem Isten ezen munkájának bennem és a többiekben nem volt akadálya a sok km-es távolság egymástól.

Megváltozott a helyzet, a helyszín, a formátum. Megváltozik minden körülöttünk és remélem valami bennünk is. Egy régi ének sorai csendülnek fel bennem:

„Csak egy van, aki soha-soha meg nem változik, aki tegnap és örökké ugyan az.
A világ összedőlhet és az idő elmúlik, de Jézus Krisztus mindig hű marad.”

Madarász Zsuzsi, a borsodi, BME diákkörvezető

Facebook kommentek

komment