Postit!

Mike Ábel bejegyzése az Imatér Facebook oldalán

Valahol törvényszerű volt, hogy a videós konferenciahívások napjaiban előbb-utóbb én is belefutok egy bakiba. Akkor is, ha a wc-re járásos bakit elimináltam azzal, hogy helyhez kötöttem a laptopom. Meg kedves családom jelenlétének hanghatásait is kiszűrtem (mondjuk nem teljesen, az imaéjszaka szerverén végig lehetett hallgatni, ahogy édesapám skype-ját buheráltam TeamVieweren).
Hát, másnak sem sikerült bakimentesen megúsznia. De az döbbenetes volt.

A héten az egyik gyakorlatra bejelentkezve valaki elfelejtette némítani a mikrofonját, így a következő mondatok fogadtak:

Te a harmadig terhességem voltál. Az elsőt el kellett vetetni, a második elment magától.

Aztán még egy percig folytatódott hasonló dolgokról a monológ, én meg -nyilván némított mikrofonnal- lehidaltam. Mint a tégla, ami a házunk építésekor a fejemre esett, úgy vágott fejbe a hölgy szavai mögött felsejlő életút, és a beteg, beteg világ, amibe ágyazódott. Találkoztam a valósággal. A rémisztő, kegyetlen valósággal, hogy nem kell nekünk koronavírus, mert egyébként is rettentően betegek vagyunk. Egy haldokló emberiség, ami kétségbeesetten próbál másra gondolni, de most azt is nehezebb, mert ez a láthatatlan ellenség a fura kódnévvel eljött és bejelentkezett a nyugalmunkért. Pedig „A” láthatatlan ellenség az idők kezdete óta igényt tart ránk, és a legnagyobb jóindulattal sem lehet a szándékait békésnek nevezni.
Elkezdődött a gyakorlat, de nem igazán tudtam figyelni. Elmormoltam egy imát azokért, akiket hallottam. Aztán megszólalt Isten is (sajnálom, kedves osztálydiagrammok).

Meggyógyítom népem.

Meggyógyítom népem…

Mondjuk nem először mondja. Amikor a hírhedt tiltott harapásra fény derült, és Ádámék – feltehetően levendulaillatosan – szembesültek a (szó szerint) sosem látott romlással, már akkor megmondta, hogy nem hagyja annyiban. És soha nem hagyta annyiban. Túlzás nélkül lehet állítani, hogy pocsék páciensek voltunk, de az Ő szándéka nem változott meg.

Sehogy sem tudtuk eltántorítani.

Láttam hogyan élt, mégis meggyógyítom! Vezetem őt, vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az ÚR: Meggyógyítom őt!

Ézsaiás 57:18-19 RÚF

Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket, mert elfordult róluk haragom.

Hóseás 14:5 RÚF

Elkötelezte magát rá, mert megígérte. Aztán eljött, és hűséges volt. Felfoghatatlan, Istenembert-próbáló tortúrák vártak rá, elmondhatatlan magány és genny. Romlás. A mi romlásunk. De végigcsinálta. Volt választása, de végig AKARTA csinálni. Nem tagadta meg magát, és hűséges volt. Halálig hűséges. (id. Fil. 2)

A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.

Ézsaiás 53:5 RÚF

És égetően nagy szükségünk van Rá.

Mike Ábel, TTK diákkörvezető

Az Imatér oldalán hetente jelennek meg diákok gondolatai és bátorításai.

Facebook kommentek

komment