Postit!

A hegy kifejezésről legtöbbünknek valószínűleg a természeti jelenség jut eszébe, néhány hete azonban már tudom, hogy a HEGY a „Hittel az Egyetemen” ötletes rövidítése (és lássuk be, jóval könnyebben kiejthető első látásra is, mint a MEKDSZ). A kezdeményezés célja, hogy az egyetemre frissen felvett fiataloknak egy felejthetetlen gólyatábort adjon, mindezt keresztény kereteken belül. Az ötlet biztos, hogy „piaci rést” tölt be, ugyanis a legtöbbünknek valószínűleg dilemmát jelentett a sikeres egyetemi felvételi után, hogy érdemes-e egyáltalán a gólyatábor közelébe merészkedni, a megszentelődés útján előrébb járóknak pedig valószínűleg a gondolat sem fordult meg a fejében, hiszen tisztaságukat már az bemocskolta volna…

Hogyan kapcsolódik ehhez a MEKDSZ?

Úgy, hogy a tábor feladatának tekinti megmutatni a diákoknak, hogy az egyetemi élet keretein belül is megélhetik a hitüket, keresztény szervezetek, közösségek segítségével is. Ennek megfelelően a tábor egyik napján lehetőséget biztosítanak különböző közösségeknek, hogy bemutatkozzanak a gólyáknak. A fiatalok csoportokra bontva vándorolnak állomásról-állomásra, ahol újabb és újabb szervezetről hallhatnak, illetve néhány képviselőjükkel meg is ismerkedhetnek.

Idén a MEKDSZ is helyet kapott a megjelent szervezetek között, így megpróbáltuk mintegy 7 percben összefoglalni, hogy hogyan is van az, hogy egyetemenként diákkörökbe tömörülünk, de egyébként mozgalom is vagyunk, meg van nemzetközi „nagytesó” is, meg táborok is sok-sok emberrel, de a diákkörben egyébként nem fognak sok emberrel találkozni és evangéliumi, de katolikusok is vannak, meg a felekezetköziség is nagyon fontos és sok barátot lehet szerezni, és fantasztikus, hogy nem csak a hit, hanem a szakma meg a közös érdeklődési kör is összeköt minket… Általában valahol ennél a pontnál jött oda egy kedves szervező szólni, hogy jó volna, ha lassan lekerekítenénk összeszedett gondolatainkat, mert a következő csoport már várja, hogy leülhessen köreinkbe.  

• 

• 

A csodás szórólap Szabó Nóri kezét dicséri! A QR-kód meg egy új izgalmas fülre visz a honlapon.

Kiruccanásunk egyébiránt alapvetően sikeresnek mondható, hiszen kifejezetten sok gólya ismerkedhetett meg szervezetünkkel és számunkra is hasznos tapasztalatnak bizonyult: többek között felismerhettük, hogy nem olyan egyszerű röviden összefoglalni, hogy mi a MEKDSZ. Bár konkrét isteni kijelentést én pl. nem kaptam arra, hogy ellátogassak Bodajkra – a tábor idei helyszínére –, azt is jó volt megtapasztalni, hogy mennyire a helyére került minden az utazásunkkal kapcsolatban, ami korántsem volt zökkenőmentes (pun intended). Kelenföldön például azzal a problémával szembesültünk, hogy bár mindannyiunk jegye Székesfehérvárra szólt, az azokon található információk szerint mégsem ugyanarra a vonatra kellett volna felszállnunk. Vonatozásunk alatt így végig a fejünk felett lógott a potenciális bírság veszélye (nem történt meg). Fehérvárra érkezve újabb nehézséggel találtuk magunkat szemben, amikor realizáltuk, hogy a buszpályaudvar nincs olyan közel a vasútállomáshoz, mint amire előzetesen számítottunk, a plusz távolságot azonban nem kalkuláltuk bele útitervünkbe. Dávid találékonysága szerencsére megmentett minket (és én is csak az elején féltem, hogy elrabolnak), így történhetett, hogy a buszpályaudvarig csupán hárman utaztunk egy Volán buszon, majd a sofőr által elhagyott – és bezárt – járművön várhattuk, hogy a kevésbé kiváltságos – és unalmasan szabályosan közlekedő – utasok felszálhassanak a menetrend szerint induló járatra. Innentől már tényleg csak azon kellett aggódnunk, hogy megtaláljuk Bodajk megfelelő megállóját és jó helyen szálljunk le (megtörtént és eredeti terveink szerint meg is érkeztünk a helyszínre).

Végezetül, néhány konklúzió az esettel kapcsolatban:

• népszerűbbé válik a MEKDSZ ­– főleg lányok körében –, ha olyan szórólapot osztogatunk, amin jóképű, és keresztény körökben ismert fiatalemberek vannak
• nem biztos, hogy úgy a leghitelesebb a felekezetköziséget hirdetni, hogy mindhárom „delegált” baptista
• a gumicukor, tejkaramell és egyéb édességek a 18-19 éveseknél is jó pont
• nem érdemes egy adag MEKDSZ-kitűzőt a gyantás fából készült asztal alá ejteni, mert ragadósak lesznek
• jó ötlet NEM csütörtökön tartani a diákköri alkalmakat, ugyanis a jelenlévő szervezetek túlnyomó többsége akkor tartja összejöveteleit (az édesség osztogatása mellett ez is népszerűvé tehet minket)
• a félelmetesen ingadozó és minden pillanatban összeomolni vágyó MEKDSZ-es molinó könnyedén rögzíthető egy cserepes virággal (megtörtént)
• a cicás igekártyát érdemes a kupac tetejére tenni, mert úgy tuti elviszik
• a MEKDSZ szó kibontása (mármint, hogy Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség) könnyen elrontható, még munkatársként is
• érdemes hirdetni magunkat, mert sokan nem tudnak rólunk, pedig egész jó dolog ez a MEKDSZ…

Rebeka, Fúga-kör vezető

Facebook kommentek

komment