Postit!

1.) A kezdetek kezdete (1895-1908):

A MEKDSZ megalakulásához nagyban hozzájárult a Keresztyén Diákok Világszövetsége (World Student Christian Federation – WSCF), amelyet öt nagy mozgalom (Amerikai Egyetemek Keresztyén Ifjúsági Egyesülete, a Brit Kollégiumok Keresztyén Szövetsége, a Német Keresztyén Diákegyesület, a Skandináv Egyetemek Keresztyén Mozgalma és a Missziók Keresztyén Diákmozgalma) hozott létre 1895. augusztusában Svédországban a Vadstena-kastélyban.
A Világszövetség vezetője az angol John Mott lett, aki különösen is nagy figyelmet fordított a magyarországi helyzetre, és már 1895. október 11-én a következő megállapításokat tette:

„Magyarország igen reményteljes terület. A lakosság legalább egyötöd része protestáns. A vallási türelem itt nagyobb, mint más túlnyomó részt római katolikusok lakta országban. A 7,000 diák között, akik 3 egyetem és 12 kollégium /főiskola!/ hallgatói, nincs még evangéliumi keresztyén szervezkedés. Nagyon bíztató azonban, hogy Budapesten, ahol a legtekintélyesebb egyetem van, működik a Keresztyén Ifjúsági Egyesület és ennek igen szép munkája folyik a diákok között. Az egyesület tagjainak körülbelül öthatod része diák s így gyakorlatilag diákegyesületnek számít. A munka vezetője egy fiatal tanárember (Szabó Aladár – a 20. századi bel- és külmisszió ösztönzője). A vele töltött idő alatt nem csak arról beszélgettünk, hogy milyen eredményes módszerekkel lehet a város mintegy 4,000 diákja között tovább folytatni a munkát, hanem feltártam előtte a Világszövetségünk elgondolásait is. Ő pedig vállalkozott arra, hogy bennünket állandóan tudósít a Budapesten folyó munkáról.„

Az 1900-ban, Londonban tartott világszövetségi közgyűlésen már magyarok is jelen voltak.
Ezen az alkalmon kérték a világszövetség támogatását, segítségét a magyar mozgalomhoz.
1904. március 15-én J. H. Oldham Budapestre jött, hogy a magyar diákokkal egy leendő diákszövetségről beszélgessen. Mintegy 1000 diák előtt tartott előadást a régi Műegyetemen, melynek témája az angol diákélet volt. 1904 őszén Maclean, indiai misszionárius (WSCF) tett látogatást hazánk összes protestáns főiskoláján. Ő már határozott felhívással fordult a diákok felé, hogy alapítsanak nemzeti szövetséget.

1904. október 23-án Szilassy Aladár (a Budapesti Református Ifjúsági Egyesület – BRIE – elnöke) vezetése alatt a Budapesti Református Főgimnázium termében megalapították a MEKDSZ-t (Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség), a BRIE diák-albizottságának utódját. A gyűlésen megjelentek Debrecen, Pápa, Sopron, Eperjes és Nagykőrös képviselői is. Ideiglenes elnöknek Balogh Ferencet (ref. lelkész), titkárnak Forgács Gyulát (ref. lelkész) nevezték ki.

A különböző budapesti evangéliumi csoportokban fellángoló ellentétek hátráltatták a MEKDSZ fejlődését, egészen 1907-ig, amikor Visegrádon megrendezték az első konferenciát, melyen tízen vettek részt.

Ez a konferencia nagyon fontos volt a MEKDSZ életében, mivel kimondták, hogy a munkát elölről kezdik, és arra helyezik a hangsúlyt, hogy a diákokat egyenként nyerjék meg Krisztusnak.

Az országos munka hivatalos kezdetét ekkorra szokták datálni. A résztvevők közül érdemes kiemelni: Victor Jánost és báró Podmaniczky Pált. 1907-ben már több egyetemi városban működtek bibliatanulmányozó csoportok, pl. Budapesten, Debrecenben, Sopronban, Pápán, Eperjesen, Nagykőrösön. Következő konferenciájukon, 1908 nyarán már több mint hatvanan vettek részt Balatonalmádiban, itt jelen volt újfent a Világszövetség akkori elnöke is.

2.) Terjedés és elmélyülés (1909-1911):

Az igazi áttörést azonban John Mott 1909-es magyarországi látogatása jelentette. Budapesten az Újvárosháza dísztermében nagy számmal jelen voltak római katolikusok és zsidók is. Ez idő alatt értették meg a diákok, hogy itt nem felekezeti érdekekről, nem külföldi túlzásokról, hanem valóban az Evangéliumról van szó. Ezt mutatja az is, hogy ettől fogva katolikusok is jártak a diákkörökbe. Ekkor nemcsak Budapesten, de az ország több egyetemén is tartott előadásokat; járt Sopronban, Sárospatakon és Kolozsvárott. Erre a körútra Victor János kísérte el tolmácsként, akinek az életére sok más társával egyetemben nagy hatással bírt John Mott. Hívására több mint 40 vidéki ment el Budapestre, hogy részt vegyen a körút után megrendezett kétnapos vezetőképző-tanfolyamon, ahol is Victor Jánost utazótitkárnak választottak meg a diákok, később pedig elnöki tisztséget is betöltött. 

A magyar mozgalom vezetői elfogadták a Világszövetség céljait:

• diákokat Krisztushoz vezetni,

• elmélyíteni a diákok lelki életét,

• munkára toborozni diákokat, hogy Krisztus országa kiterjedjen az egész világra.

„Victor János mindenütt meghirdeti:»Keresztyén diákmozgalom vagyunk, mely teljes erejével küzd Jézus Krisztus szolgálatában. Az ő ügyét szolgáljuk, nem egyes felekezetekét. Egyetemes küldetésünk van, tehát minden diákhoz szólunk. Szavunk nem frázis, tényekről beszélünk, amelyek életet átalakító hatásúak.« Rövid idő alatt egymás után alakulnak meg a fővárosi és vidéki bibliakörök, melyekben hat-tíz, a diákmisszió iránt elkötelezett diák közösen keresi Isten igéjének értelmét és személyre ható jelentőségét. Pesten négy kör indul harminc taggal, Pápán húszan öt csoportban, Debrecenben teológusok és jogászok együtt négy kört alapítanak, Sopronban szintén, Sárospatakon pedig Márk evangéliumát tanulmányozzák nem várt nagy számban.”
(Deme László: Visszatekintés a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség útjára)

1909 szeptemberében indult útjára a Diákszövetség lapja, a „Diákvilág”, ami az első világháború alatt, „Háborús diákvilág” néven, a frontokon harcoló katonák, besorozott diákok erőforrása volt. Információkat, bizonyságtételeket, igei táplálékot nyújtott. A szabadságon lévő katonák a MEKDSZ által fenntartott helyiségben pihenhettek, beszélgethettek egymással és az itthon maradottakkal.

A másik jelentős diáklap, „Az Erő”, országos jelentőségű középiskolás diáklap lett.
(Weöres Sándor első öt verse is itt jelent meg. )

1910-ben elfogadásra került az alapszabály. Ekkor a lányok között is megkezdődött a munka, ennek segítésére Ms. Ruth Rouse-t küldte a Világszövetség, aki ékesen szóló és meleg szívű leány volt, a Világszövetség egyik legeredményesebb munkatársa. Miss Rouse-nak nem volt már akkor idegen a magyar föld, mert 1906-ban járt hazánkban. Akkor alig-alig mozdult még meg a magyar leánydiákság, de most egy lelkes kis sereg várta, hogy a további szervezkedésben segítséget kapjon. Pár év múlva már a leányok is önálló konferenciát rendeztek.

1911-ben megalakult a Keresztyén Végzett Diákok Országos Köre (KVOK). Ide azok csatlakoztak, akik ígéretük és hitük szerint életük végéig hűséges támogatói lesznek a diákevangélizációnak. Elnök: dr. Endrődy Jenő, titkár: Victor János

A MEKDSZ ezen korai éveiben nemzetközi kapcsolatait és ezen belül is a Világszövetséggel való kapcsolatát jelentős mértékben meghatározta, hogy magyar küldöttségek vettek részt a Világszövetség által rendezett konferenciákon, illetve, hogy a Világszövetség munkatársai látogatták Magyarországot, előadásokat tartva.

Gulyás Ádám

15.) Források:

1. Lente Boglárka Noémi szakdolgozata: A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség története 1949-ig annak missziói sajátosságai alapján; 2004, Debrecen, Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Missziói és Felekezettudományi Tanszék

2. Écsi Anikó szakdolgozata: A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség története: A megalakulásától az 1949-es megszűnéséig; 2011, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar 

3. Szász Anna Boglárka szakdolgozata: A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség újraszerveződése a rendszerváltás idején; 2017, Debrecen, Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Missziói és Felekezettudományi Tanszék

4. A MEKDSZ története:

http://www.otlettar.mekdsz.hu/wiki/index.php/Kézikönyv_első_fejezet

Facebook kommentek

komment