Postit!

Fél éve Fannitól kaptam a felkérést, hogy nem lenne-e kedvem egy missziós
hetet szervezni, miután Linzben részt vettem egy hasonlón, és a COVID ezt itt
nálunk (régi MEKDSZ-esek által szervezett hasonló missziós hetet) elmosta. Erre
én: „Miért ne? Nem lehet olyan nehéz! Még pólók is vannak hozzá!”.
Most, a Szabad Napok megszervezése, lezajlása után, rengeteg élménnyel és
tapasztalattal gazdagodva, szeretném megköszönni támogatásotokat,
imáitokat, és hogy minden nap volt valamelyikőtök, aki részt is vett a Szabad
Napok egy-egy programján. Hálás vagyok sokaknak, hogy így visszatekintve
szerintem összességében elmondható, hogy igen sikeres és látogatott volt a
missziós hetünk, a Szabad Napok!
Persze nem ment minden gördülékenyen a szervezés folyamatában. Már a
helyszínválasztásnál majdnem feladtam, mert nem volt segítségem benne, és
ahol próbálkoztam visszautasításokat kaptam, hogy mindenért fizetni kéne.
Gondolkodtam szabadtéri helyszínen is, de az több szempontból sem lett volna
igazán jó ötlet (étel ital, mosdó, eső). Olyan helyet igyekeztem találni, ahol
elférünk akár sokan is, tudunk asztalokat kitenni, enni-inni, illetve az előadások
és beszélgetések meg az utánuk következő játékok számára egyaránt
megfelelő. Végül megtaláltam az ideális helyet, az angyalföldi evangélikus

gyülekezet helyiségét, ahová Grendorf Péter befogadott minket. Hálám egy
életen át fog tartani felé, nemcsak a helyszín biztosításáért, hanem a
mindennapi jelenlétéért, segítéséért és előadásáért is.
Nagy kihívásnak éltem meg továbbá a Szabad Napok hirdetését és
reklámozását. Mivel főszervezőként természetesen én voltam a leglelkesebb,
segítőtársaimat is ebből a lelkesedésből kellett inspirálnom és munkára bírnom.
Aztán plakátokat adtam sokaknak, hogy ha lehet, rakják ki az egyetemük
hirdetőfalán, de sokan az egyetem vezetősége felől elutasítást kaptak
ezügyben. Mindezek ellenére valami csoda folytán szerintem mégis szép
számmal találkozhattunk az estéken a Szabad Napok programjain, és úgy
hiszem, sokakat megérintett az Úr az előadókon keresztül, és remek
beszélgetések alakultak ki a szünetekben játékok előtt, illetve maguk a játékok
is összehozták a fiatalokat. A résztvevők nyitottak voltak, jó hangulatú estéket
tölthettünk együtt.
Amikor az előadók ajándékát terveztem, fontos volt számomra, hogy ne
valami „sima desszertet” vagy bort kapjanak, hanem valami személyesebb,
finomabb és egészségesebb ajándékot. Ebből lett aztán a kis Szabad Napok-os
logóval ellátott ajándék tasak (amelyeket otthon barkácsoltam meg egyenként),
töltve egy csomag olajos magvakkal/aszalt gyümölccsel, kis „köszönjük”
lapkával és egy kézzel készített, spárga fonalból, csomókkal formált kereszt
kulcstartóval. Utóbbit egy bibliakör alkalmával csináltuk meg – ezúton is
köszönöm a segítségét a SOTE Bibliakörnek! Ugyanígy hálás vagyok nekik a
sütemények készítésébe való bekapcsolódásért, előkészületi segítségekért,
játékszervezésért, a FB kezelésért (Kucsera Boginak) és még sok apróságért,
amit most nem sorolnék fel. Több külsős segítőm is volt, akik fáradhatatlan
munkája nélkül nem lett volna ilyen színvonalas a programsorozat (vagy csak
sokkal később mentem volna haza…). Szeretném megköszönni a MEKDSZ-nek
és a támogatóiak, hogy az alkalomhoz szükséges ajándék, illetve étel-ital
pénzeket állták, ezzel segítve a munkánkat, és hogy mindezt már csak lelkes és
önkéntes apróságokkal kellett kiegészítenünk!

Rengeteg hálával tartozom még barátomnak, aki már a nyártól fogva
elősegítette a Szabad Napok megvalósulását szövegek megfogalmazásával,
formálásával, valamint riporter munkájával – illetve nővéremnek, aki talán az
egyedüli volt rajtam kívül, aki minden nap részt vett a Szabad Napokon, elejétől
a végéig, segítve az előkészítésben, fotózásban, utómunka takarításban, annak
ellenére, hogy az egyetemen hosszú laborok és számonkérések tömkelege
várta eközben.
Mindent összevetve azt mondhatom, nem bántam meg ezt a hosszú
szervezői-lebonyolítói feladatot, és egy életre szóló élményt szereztem általa.

Hálával, szeretettel:

Hajdú Viola

Facebook kommentek

komment