Postit!

Gondoltad volna-e, kedves olvasó, hogy a Szentírásban 2350 Igevers található a pénzről,
mint olyan – több, mint a hitről és az imáról együttvéve! Vajon ez azt jelentené, hogy Isten
számára fontosabbak lennének az anyagi javak, mint az utóbbi kettő, melyek egyébként
nélkülözhetetlenek a hívő élethez? Szó sincs róla! Pusztán arról árulkodik, hogy Istennek
van véleménye a pénzről, éppen ezért nekünk is meg kell ismernünk azt, hogy Neki tetszőn
tudjunk bánni vele. Ebből a felindulásból, ilyen és ehhez hasonló kérdéseket kezdtünk el
körbejárni, főként gazdászok, egy szakmájában elismert előadó, Illésy János segítségével,
aki több területén is tevékenykedett már a pénzügyi világnak, emellett átadott életű hívő
ember, és akit a Keve (Keresztyén Vezetők és Üzletemberek) Társaságon keresztül értünk
el. Nagyon kellemes és közvetlen hangulatban telt az együttlétünk, melyet a Corvinus
egyetem C épületében rendeztünk, a Corvinusos és BGE-s diákkörökkel karöltve. Az
előadás mindenki számára nyílt volt, így más szakmának a képviselői is jelen voltak, ezzel
együtt, több mint 40-en gyűltünk össze, hogy valami újat értsünk meg Isten Igéjéből.

Az előadó bemutatta nekünk, hogy alapvetően két szélsőséges nézet létezik keresztény
körökben, ha a pénzre kerül sor: az egyik, azt képviseli, hogy az anyagi javak elválasztanak
Istentől és csak káros hatással lehetnek ránk. Éppen ezért, meg kell szabadulnunk tőlük, és
csak a legszükségesebbekre szabad költenünk. Ez a szegénység evangéliuma. A probléma
ezzel a nézettel az, hogy képviselői gyakran vagy szinte mindig, kontextusból kiragadott
Igeversekre alapozzák álláspontjukat, melyek aztán indokolatlanul szélsőséges
életmódokhoz vezethetnek. A másik, a prosperitás (vagy jólét) evangéliuma. Ez azt hirdeti,
hogy ha egyszer megismertük Istent, és beengedtük az életünkbe, akkor annak minden
területén drasztikus gyarapodás fog következni: emelkedő életszínvonal, anyagi jólét, családi
problémák megoldódása, betegségekből meggyógyulás, stb. A probléma ezzel a nézettel az,
hogy fals. Fals, hiszen az Úr Jézus soha nem állította azt, hogy az Ő követése, és a hívő
életben való járás egyszerű lesz. Épp ellenkezőleg: számos alkalommal, egyértelműen és
nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az ő útja nem könnyű út. (Mt 7:14; 16:24)

Mi tehát a megoldás? A helyes út pénzügyeink kezelésében? A válasz: sáfárság. Hogy mi a
sáfárság? A sáfárság megbízottság, felhatalmazás Istentől; mai, divatosabb szóval élve,
menedzselés, felügyelés, ügyintézés. Minek a menedzselése? Nos, minden javunknak. Nem
csak anyagi javainknak. Nem csak a mi, hanem más javainak is. Az időnknek,
kapcsolatainknak, befektetett energiánknak. Ugyanis mindent Istentől kaptunk, kölcsönbe.
És ekkor megérthetjük, hogy az anyagi kérdések többé nem pusztán anyagi, hanem lelki
kérdések is egyben. Ebben vezérelvünk az lehet, hogy bármit teszünk, azt Isten dicsőségére
tegyük. (1Kor 10:31)
A sáfár legfontosabb jelzője emellett, hogy hűséges. Hűséges a rábízott javakon. Hűséges,
akár sok, akár kevés bízatott rá. Nem az a kérdés tehát, hogy gazdag vagy-e vagy szegény.
Hanem hogy hűséges vagy-e azon, amit Isten neked adott, vagy önző céljaidra akarod
felhasználni azt. Megtanultuk: a pénz kiváló szolga, de rettenetes úr.
És hogy hogyan lehet mindezt elérni? A kulcs: az elégedettség. Megelégedettség minden
körülmények között. (Fil.4:11-13) Megtanulni ezt, a legfontosabb. Mert ez tanulható, sőt,
tanulandó. Mert akkor lehetünk csak hűséges sáfárok, ha elégedettek vagyunk, és csak
akkor lehetünk elégedettek, ha hűséges sáfárok vagyunk.

A keresztény ember tehát hű sáfár kell, hogy legyen. Nem költekezik vadul, de nem is
taszítja magát szükségtelen nyomorba, nélkülözésbe. Segít felebarátain, szívesen ad
társának, de szem előtt tartja felelősségét, kötelezettségeit, mert tudja, hogy mindezekért
egy nap majd Isten előtt kell elszámolnia. Addig a napig pedig hűségesen követi Urát, és
reménykedik benne, hogy ha egyszer elé kell állnia, azt fogja hallani: „Jólvan, jó és hű
szolgám, a kevésen is hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj és osztozz urad örömében!”

Galamb Kristóf, az ELTE GTK diákkör és a szervezők nevében

Facebook kommentek

komment