Nem! Nem lehet minden karanténsztorinak az a vége, hogy de Isten mindörökké hű marad, és boldogan éltek, míg… Vissza nem állt a világ a régi kerékvágásba?
Egy olyan diákkör, ahol a Hallgatózó nevű, babzsákokkal teli szobába csüccsennek körbe lányok-fiúk esténként zárásig az egyetemen, színes filcekkel jegyzetelik a diákkör bölcsességeit, néha közösen sütnek, kávéházat szerveznek az egyetemen, együtt hármasmetróznak hazafelé, kéthetente imapároznak, pizsipartit és just dance bajnokságot terveznek a félévre, hogyan éli túl a Messenger, Zoom és Discord bámulást?
Lássuk csak, miket csináltak mégis?
- Plakátot készíttettek az egyetem folyosójára
- Teaházat szerveztek az egyetemen
- Hibrid dicsőítettek – youtube videó, igazi hegedű kísérettel
- Szabad-Napok kateringen vettek részt vásárlástól az elmosogatásig, majd a maradék érintetlen szendvicseket hajléktalanoknak adták oda
- Kéthetente találkoztak párban imádkozni
- Karantén bingóval kihívásokat állítottak maguk elé
- János evangéliumát vették górcső alá
- Rengeteget játszottak : kahoot, skribbl, live feladatteljesítős csapat és egyéni versenyek segítségével
- Szimultán filmeztek
- A vezetésükbe választottak egy új arcot 🙂
Zajlott az élet!
A diákkörök látogatottsága hasonlóan vibrált, mint a képernyő, néha stabil volt, aztán meg kiszámíthatatlanul villogott. A stabil bázis, az érdeklődők, a néhai vendégek, a visszatérő látogatók mind kaphattak ebben a félévben is élményt, közösséget, bibliai felfedezéseket, támaszt, közbenjárást.
Diákkörös nem volt magára hagyva a félévben!
Ember nem volt elfelejtve Isten által a világon!
Legalábbis, a Bárczis diákkör csipet-csapata ezt élte meg, és ez itt az ő történetük…
Isten áldja gazdagon őket! Neked mi a történeted?
Nyúl Sára
So, what do you think ?