Ágoston Vivien vagyok, tipikusan az a fajta ember, aki sós nasit szeretne enni, mikor csak édesség van otthon, és mindent megadna egy kis csokiért, mikor csak ropi és mogyoró van a spájzban.
Nagyon szeretem a közösséget, együtt ifivel, barátokkal tölteni az időt, táborokba járni, átbeszélni és társasjátékozni az éjszakákat várva, hogy felkeljen az utolsó estére virradó nap. Nagyon szeretek szép helyeken járni, akár városban vagy kint a természetben, és ezeket megörökíteni, örök kedvencem a mindig más ruhába öltöző naplemente.
Kilencedikes voltam, amikor szeptemberben megismertem egyik legjobb barátnőmet, akiről kiderült, hogy baptista gyülekezetbe jár. Nem sok fogalmam volt róla, ez mit jelent, miben más egy katolikus vagy református templomtól, de idővel a saját bőrömön tapasztalhattam. Aztán jöttek sorra az ifi alkalmak, eljártam, mert felkeltette az érdeklődésemet, vonzott a közeg, a kedves, barátságos emberek, akik azóta országos cimboráim. Valahol útközben tértem meg és vált Isten az életem részévé.
Az utóbbi másfél évben, ahogy barátaim közül többen beléptek az egyetemisták világába, egyre többet hallottam a MEKDSZ-ről, nagy kirándulásokról, télen medencés táborokról…
Aztán passzív történethallgatóból én is élőszereplős részvevőjévé lettem egy Grund tábornak. Ott aztán megismerhettem más diákkörös arcokat is. Kiderült, hogy a mi egyetemünkön kevesen vagyunk abból is, több a diplomás diákkörös, mint férfinemű hallgató az egész karon. 🙂 ez az Óvó- és Tanítóképzőn.
Ebben az évben 5-6-an voltunk az alkalmakon. Nehéz volt kitalálni, hogy milyen alkalmakat tartsunk, mikor még egymást se nagyon ismertük. Többször szerveztünk kávé és teaházat az aulában, ezzel is próbáltunk nyitni szaktársaink felé, kérdéseket feltenni nekik és beszélgetni az életről, Istenről, a diákkörről.
Az „éterezés” alatt jó volt megtapasztalni, hogy nem mindenképpen kell konkrét témával készülni a talikra, hanem elég ha kérdéseket teszünk fel egymásnak arról, ami egyébként is érdekel minket…
Jó együtt.
Jöhet a következő félév! De előtte egy fergeteges nyár 🙂
Debreceni világszerte, én meg a MEKDSZ 
Úton otthon, egy éjdruida balladája
So, what do you think ?