Postit!

Kezébe vette kóláját, enyhe zavarban próbálta kóstolgatni… lenyelni, s nem kiköpni, igyekezni nem okosat mondani, hanem csak ott lenni, s elmondani mindazt, ami őt érte. Gulyás Dávid, munkatárs történetei és gondolatai dióhéjban, Sárával beszélgetve.

Milyen egy ideális túra?

Egy ideális túra során fontos az odaút, az átszellemülés, a hétköznapitól való eltávolodás. Kell egy jó társaság, magashegyek, hűs idő. Előbb lépdelni fel a kietlenségbe a sziklabirodalmon át, azért hogy majd tudjuk értékelni a lefelé bandokolást bele a zöld sűrűbe, ahol burjánzik, élénken történik az élet. Kettő közt egy menedékház, ahol szótlan gyönyörködés közben felmelegíthet az egytálétel, körülötted szürcsölnek , akikkel együtt fáradtál az úttalan ösvényeken.

Sokszor idézel a Gyűrűk urából, mi az első gondolatod belőle?

Inkább ki. Mostanában Samu.

Számomra ő az a kulcs karakter, aki a küldetést valójában célba segíti. Lehet, hogy Frodó a nagy sztár a történetben, de az a biztos támasz, aki nélkül igazán nem jutott volna messzire a cselekmény, az az egyszerűnek tűnő igaz barát.

Mi a helyzet a virtuális játékokkal? Mi a közül az életedhez?

Nagyon szeretem a fantasy világot! Élvezem a történetét, a kalandokat, és a képi világát. A karantén alatt különösen beszippantott a WOW, jó értelemben. Iszonyat dilemmázás után választottam ki, hogy milyen fajú legyek a játékban. Konkrétan tényleg álmatlanul vergődtem éjszakákon át, olyan mélyre vitt ez a döntéshelyzet.

Hiszen sokféle vagyok magam is, így valóságos keresgélés, mérlegelés után döntöttem csak az éjdruidaság mellett. Ő egy support karakter, de képes az alakváltásra is, így ha kell távolról sebző is lehetek vagy közelharcos. Semmilyen igazán, de rugalmas és kicsit mindenféle is.

Játszva ismerkszik meg a karakter, erre a tanulságra jutottam, amit ha lehetne elmondanék a néhány évvel ezelőtti párválasztásban levő énemnek is.

A játékban nem az irányokat vagy a célokat keresem, az egy abszolut nyitott világ, amiben a számomra a fejlődés a lényeg!

Apropó párválasztás, te elvetted feleségül egy diákkörvezetődet?

Márti már kifelé tendált mikor becsöppentem a MEKDSZ-be, így nem volt egyáltalán kellemetlen a helyzet. Munkatársi-vezetőségin találkoztunk először, aztán beszélgettünk többet. Szépen lassan alakultunk, egy kis túra, egy kis hazakísérés még több beszélgetés.

De nem a kedves kis romantikus történet volt a miénk, inkább a srác aki távolról szeretne ismerkedni, nehogy szomorú legyen a vége.

Először lépnem kellett, hogy rájöjjek mit akarok. Igazából Márti segített felszabadulni az első lépésekre, mikor azt mondta, azért mert megfogom a kezét, még nem kell azonnal elvennem feleségül. Ez a bátorsága nagyon vonzó volt! Tudta mit akart, és kész volt vállalni azt is, ha máshogy történik az egész.

Mentőztél egyetem után 3 évet, mi hozott vissza az egyetemi misszióba?

Elég erős MEKDSZ élményeim voltak: Pécsi diákkör élő legenda volt, jól sikerült az egykérdés, Márk drámáztam, Undivided-en segítettem, a londoni Olimpián közösen dolgoztunk a fél diákkörrel, vezetőképzők és társaik majd az ikonikus Presence konferencia, ami sok év utáni első impulzusként olyan erősre sikeredett, hogy 5 nap alatt eldőlt bennem, hogy én munkatárs szeretnék lenni!

Milyen munkatársnak lenni?

Némi rózsaszín köd oszlott abból, hogy itt minden csúcsszupi, ahogy munkatársként bekerültem a szervezetbe. De azt hiszem ez mindenhol így van. Kívülről azt éreztem, hogy mennyi menőkirály dolog történik itt, belülről meg rajtam van az a nyomás, hogy úgy történnek itt a dolgok, ha megcsinálom, megcsináljuk. Ez egyszerre jó is, stressz is, felelősség is, de szoktak jó dolgok kisülni belőle.

Diákos élményeim is vannak szép számban. Nagyon különös volt egy olyan beszélgetés, mikor egyik diákkörvezetőm az ifi- és a diákkörvezetés között feszült. Úgy éreztem magam ellen dolgozom, de az ő érdekében, mikor azt mondtam, hagyja ott a diákkört, ha jónak látja.

Nagyon izgalmas a TFK-s diákkör élettörténete is. Egy félévben kb az egész diákkör elballagott, majd a megmaradt két ember beosztása annyira ütötték egymást hogy nem találtak egy szabad időpontot se, de volt olyanis mikor kb délben volt a diákkör. Egy időben annyira bevonódott a diákkör az egyetem életében, hogy gyakorlatilag a HÖK közösségépítő szerepét teljesen ellátták. Ők szerveztek programokat, teaházat csináltak, nyílt hetükre meghívtak előadót, aki a Bibliáról beszélt, vagy elhívtak engem elsősegély bemutatózni. Az nagyon vicces volt. Gedi volt a beépített ember, és kulcsszóra összeesett a hallgatóság között. A többiek meg pislogtak, majd egy lány odamerészkedett segíteni…. Akkor ott van a TTK, akik behozták a diákkörükbe a Kérdezz-felelek műfajt. Nem hívő vs hívő válaszokat ütköztettek realtime. Ez akkor nagyon élt, mert más volt, mint amit megszoktak! ELTE-BBK megalakulása idején is ott voltam, szemtanúja lehettem ahogy kivirágzik egy közösség a nulláról. Mára a volt vezetők képzik az utódokat, csodás!

Ennek az egész kapcsolatiságnak a csúcsa meglátszott az esküvőnkön is. A legénybúcsún 13-ból, 12 MEKDSz-es volt, ebből is 7 diákkörvezető. Nagyon durva! A kapcsolataink túlnyúlnak a MEKDSZ-en, és ez olyan jó.

Mi az a kérdés, ami mostanában mocorog benned?

A MEKDSZ 30 alkalmán mondta Bagoly, hogy itt egy emberöltő 3 év, aki 10 éve itt van, 3 emberváltást megélt. A diákok, diákkörvezetők nagyon gyorsan cserélődnek és ezt munkatársként megélni nem mindig könnyű. Egy szempillantás, és már nincs is körülötted az, akit már jól ismersz. A kérdésem az volna, hogy hogyan tudsz ebben a sok változásban valami állandót nyújtani?

Ny.Sára

Facebook kommentek

komment