Postit!

Hát, hogy őszinte legyek, magam sem tudom. Abban sem vagyok egészen biztos, hogy fáról van szó, az is lehet, hogy inkább bokorról. Igen, egészen bizonyos, hogy inkább cserjéhez hasonlítanám. Na, nem lealacsonyítani akarom magamat – ahhoz nem nőttem elég nagyra -, inkább hangsúlyozni szeretném a munka különleges voltát. Mert ugyanis a

 “cserjék a kerti növények közül talán legsokoldalúbban felhasználható növények, hiszen helytállnak szoliterként, sövényként, térelválasztóként, vagy éppen egyszerűen látványos dekorációként is.”

Életem során mondjuk viszonylag kevésszer éreztem magam úgy, mint egy jó szoliter, de az biztos, hogy egy vérbeli MEKDSZ-munkatárs a legsokoldalúbban felhasználhatók táborát erősíti.

Miért?

Mert diákokat mentorál. Részt vesz a diákköri diskurzusokban. Tábort szervez. Kommunikál a külföldi IFES-munkatársakkal. Bibliát tanulmányoz. Honlapot szerkeszt. Adományt gyűjt. Utazik. Irodát takarít. Megbeszélést vezet. Önkénteseket toboroz. Posztot fogalmaz. Fesztiválon standol. Konferál. Adminisztrál. Kiadványt szerkeszt. Telefonál, emaileket ír, pötyög a messengeren. Konferenciákra megy. Perspektívát tágít. Vitatkozik. Imádkozik.

Ez pedig azt jelenti, hogy része lehet mások életének: velük örül és szomorkodik. Hajlandó megkérdőjelezni gyülekezeti hagyományokat és feltenni azokat a kérdéseket, amik mások nem tesznek fel. Örömében ujjong, amikor a diákok megosztják, mennyit jelentett nekik egy közösen eltöltött hét valahol a világvégén.

Néha küzd, hogy a beporosodott angolja ellenére értelmes mondatok törjenek elő belőle, de olyan embereket ismer meg, akik tudtukon kívül is példaképpé válnak számára. Isten jobb megismerése munkaköri kötelessége és elsődleges lelki közösségét munkatársai jelentik. Dühösen szerkeszti újra ötödjére a honlap el nem mentett változásait, de büszke, amikor sikerül egy vállalható felületet összeeszkábálnia. Reszketve veszi fel a telefont, hogy ismeretleneket támogatásra kérjen, de megtapasztalja sokak nagylelkűségét. Olykor fűtetlen vagonban suhan a síneken az országon keresztül, olykor meg fél napon keresztül szeli át az óceánt a felhők felett tízezer méterrel. Tanulja, hogy az alázatos munka nagy értékkel bír és soha nem várt boldogság tölti el egy új felmosófej láttán. Kipróbálja magát új helyzetekben, embereket fog össze, delegál, időpontokra emlékeztet, utolsó pillanatos kreatív megoldásokkal rukkol elő. Megismeri a diákok erősségeit és önállóságra ösztönzi őket. Úgy alkalmaz reklámfogásokat, hogy azokkal a lehető legértékesebb “árut” népszerűsíti. Gumimatracon sátrazik a hűvős nyári éjjelen, hogy nappal potenciális diákkörösöket lasszózon a fesztiválozók közül. Százak előtt stand-upol és tengerimalacokat vetít nagyképernyőn, ha ezzel meg tudja nyerni a közönség figyelmét. Tizedjére is eltéveszti, hová kell írni az útiköltség-elszámolás végösszegét és olyan drive-mappa rendszere van, hogy ezzel képes a szervezettség illúzióját kelteni – egy rövid időre. Grafikussal egyeztet, tördel és nyelvhelyességet ellenőriz.

Üzenetet próbál közvetíteni minden létező módon, ezért frappáns megfogalmazásokon töri a fejét, színes emojikkal tűzdeli teli a sorait és még a metrón álldigálva is az olvasatlanokat pörgeti. Alig türtőzteti magát, hogy az afrikai testvérekkel együtt táncra ne perdüljön a dicsőítés alatt, összefut 30 éve végzett MEKDSZ-esekkel és végre összeér fejében a gondolat, hogy nőként is lehet belőle vezető. Nyitottá teszi magát a másra, mérlegel, következtetéseket von le – és másokat is erre ösztönöz. Megérinti őt mások története, fohászkodik változásért és örömmel ujjong, amikor új diákkörök sarjadnak a pusztában.

Nekem valami ilyesmit jelent MEKDSZ-munkatársnak lenni.

Van, hogy úgy érződik, hull az áldászivatar, máskor meg nagyobb a szárazság, mint a Szaharában, de a Kende utca 7. szám alatti cserjék gyökere mélyről táplálkozik. Olyan forrásból, ami soha el nem apad. És legyen az ember sövény, térelválasztó vagy éppen látványos dekoráció, mindvégig ugyanazért dolgozik: hogy ezt a lelőhelyet mások is megtalálják.

Nagy Gabriella, kapcsolati munkatárs

Facebook kommentek

komment