Augusztus 3-9. között 4 magyar diák (és 1 munkatárs mentorként) vett részt az IFES által szervezett Formaciónon. A program célja a személyes fejlődés, az Istenkapcsolat elmélyítése, a Krisztusban való identitás megerősödése és a nemzetközi kapcsolódás elősegítése volt. Alább az ő élménybeszámolóikból olvashattok.
Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, amikor elindultam otthonról a konferenciára. Nagyon titokzatosak voltak a szervezők a programmal kapcsolatban. Az egyetlen várakozásom az volt, hogy – vezetőképző konferencia lévén – biztos arról lesz szó, hogy mit csinálj és hogyan viszonyulj másokhoz, ha a vezetőjük vagy. Ehhez képest ilyen konkrét kérdésekről kevés szó esett.
Annál több viszont kapcsolatokról. Istennel, önmagunkkal, másokkal. Rámutattak, hogy a jó vezetés itt kezdődik, hogy ezeket a kapcsolatokat ápoljuk, javítjuk. Ezen kívül sok szó esett még bálványokról.
Igei vezérfonálként a Bírák könyvének történetén mentünk végig és különösen arra figyeltünk, hogy az egyes bírák bálványai miként választják el őket Istentől és rombolják le ezáltal a bennük rejlő potenciált vezetőkként. Számomra a konferencia legfontosabb hozadéka az én életem ilyen bálványainak felismerése, illetve tudatosítása volt.
Nagy pozitívum volt számomra a konferencia kapcsán, hogy milyen jól volt felépítve az elejétől a végéig. Látszott a tudatosság abban, hogy melyik program hol szerepelt a menetrendben. Célzottan hoztak minket bizonyos helyzetekbe, amiket aztán mindig volt lehetőségünk megbeszélni kiscsoportokban, így semmilyen élmény és tapasztalás nem maradt bennünk anélkül, hogy reflektáltunk volna rájuk. Illetve ezek a programok fokozatosan kovácsolták össze a kiscsoportunkat. Számomra személy szerint az is fontos volt még, hogy minden nap volt egy hosszabb szabadidő is, ami miatt nem éreztem túl zsúfoltnak a konferencia programját.
Ez a konferencia számunkra egyben egy majd’ 1 éves mentorprogram kezdete is volt. A leendő mentorom az egyik kiscsoportvezetőm volt ott, így volt rá lehetőségünk, hogy megismerjük egymást. Én magam előzetesen a Formaciónnak ezt a részét vártam a legjobban, és most is nagy várakozással tekintek elébe.
Összességében egy maradandó élmény volt számomra ez a konferencia, és nagyban hozzájárult a személyes növekedésemhez, hitben, önismeretben leginkább. Hálás vagyok Istennek és a MEKDSZ-nek hogy lehetőségem volt részt venni rajta.
(Szabó Kende)
Nekem is borzasztó sokat adott ez a hét.
Először megrémített a heti beosztás (tudniillik olyannyira betáblázták a hetet, hogy még ebéd közben is volt, hogy kaptunk megbeszélni való témát), de hamar ráébredtem, hogy nem vicceltek, amikor azt állították, hogy másfél évet fordítottak a tábor szervezésére. Minden programpontnak megvolt a helye és az ideje, és egyáltalán nem érződtek zsúfoltnak a napok. Sőt, a sűrű programok feltöltöttek minket.
Jelenthetem, a tábor felért a jelmondatához: ,,Called in CHAOS”. Úgy érzem, bőven elegendő útravalót kaptunk ebben a rövid hétben, hogy majd a világba és annak zűrzavarába visszatérve közelebb maradhassunk Krisztushoz, illetve tudatosabban tudjuk kamatoztatni ajándékainkat és felismerjük másokban, hogy nekik mik az erősségeik.
Számomra a végső tanulság a bálványozás lélekromboló következménye volt. Az, hogy aki Isten elé helyez bármit, az hasonlatossá fog válni bálványához, és vak lesz a valóságra, illetve süket Isten szavára. A kiút egyszerű: csak kérni kell Istent, és segíteni fog. Ne féljünk hát kérni, mert még a legkisebb kérést is a szívén hordozza az Úr. Például segít elüldözni azt az idegesítő szúnyogot, ami éjszaka nem hagy aludni. Tapasztalatból tudom 😉 Tényleg csak kérni kell!
A kedvenc pillanatom az utolsó este volt, a kiküldetés estje, amikor egy-egy gyertyával a kezünkben végigsétáltunk a társaink és mentoraink által alkotott folyosón, miközben az ároni áldást énekeltük.
Mindnyájunk nevében mondhatom, hogy feltöltött lélekkel hagytuk el a bolgár hegyeket, de imádkozom továbbra is, hogy ez a tűz ne aludjon ki bennünk a hazai vízeken sem.
(Csaba Katica)
Isten titokban formál
Nem értem Istent.
nem értettem, hogy miért
nem utazhattunk Bulgáriába
egy órával később – volt egy
napunk várost nézni.
nem értettem, hogy miért
kell még három órát busszal
utazni helyszínre – megtudtam
milyen „egy húron pendülni” mással.
nem értettem, hogy miért
kell még három órát busszal
utazni helyszínre – megtudtam
milyen „egy húron pendülni” mással.
nem értettem, hogy miért
pont a Bírák könyve volt a téma
– közösen fedezhettük fel, milyen
ciklikus káosz az élet Isten nélkül.
nem értettem, hogy miért
csak egy szabad hely volt azon
a vacsorán – ott mutatott rá
Isten, hogy miért legyek bátor.
és ekkor kiderült, hogy
Nem csak én örülök a másiknak.
Nem csak az én életem káoszos ciklus.
És legfőképp,
Nem csak én nem értem Istent,
de ez nem baj, még akkor sem
ha van egy kis ricsaj néha a fejemben:
mert Ő így is szeret.
(Csernák Áron Márk)
So, what do you think ?