Postit!

Az úúúgy volt… hogy a dékánhelyettes asszonynak benyújtottuk a féléves tervünket, aki rögtön visszadobta, merthogy „ennyi erővel jöhetnének akár a buddhisták is diákkörözni…”

Petra squash-ütővel a hátán jelenik meg A BiGFish által szervezett előadástechnika-előadáson. Sokaknak teljesen ismeretlen ez az eszköz, ami külleme alapján a tenisz- és a tollasütő keresztezéséből keletkezhetett, kvázi zabigyerek. Így az érkezők számával egyenesen arányosan nő a kérdéseké:
– Ez micsoda?
– Hú, jársz külön tesire?
– Mit hoztál? Ez valami ütő?
– Nem! Bozótvágó! – vágtam rá az n+1-edik tudakozódás után. (Most komolyan, ugyan mi lenne?!)

Erre a mellettem állók egyike „csendesen” elkacagja magát. Ennyire azért nem volt jó poén… De akkor vajon min mulathat ilyen jól?

Kinga, az egyik szervező diákkörvezető ad nekem választ:
– Ő Bozó Tamás, az előadó, és érted: bozótvágó – Bozó-t vágó! : )

Esküszöm, nem tudtam…

De hála Istennek, nem volt szükség a bozótvágóra/ squash-ütőre, kinek hogy tetszik, és a tett helyszínén jelen lévő másik 30 ember sem követett el semmiféle garázdaságot Tamás ellen, mert érdekes, jól követhető, hasznos beszámolót tartott a „Hogyan adjunk jól elő? Hogyan ne legyünk uncsik?” – témában. (Kérdés, hogy ez valóban csak diákok számára releváns-e…)

Kingát kérdeztem, honnan jött az ötlet efféle rendezvény szervezésére.

– Az úúúgy volt… hogy a dékánhelyettes asszonynak benyújtottuk a féléves tervünket, aki rögtön visszadobta, merthogy „ennyi erővel jöhetnének akár a buddhisták is diákkörözni…” Akkor picit változtattunk rajta, és úgy alakítottuk, hogy havonta legyen egy előadás, ami szakmai jellegű (a címében legalább… neeem, egyébként is, tényleg : ) – ugyanakkor keresztény értékeket közvetít. Na, ezt már elfogadta a dékánhelyettes asszony, és hipp-hopp igényelhettük is a termet az első eseményhez. Instant megbeszélés keretében együtt gondolkodtunk, ki legyen, aki „megmondja a tutit”, most nincs idő hivatalos levelezgetésre… Az egyik diákkörösünk nagyon jó barátja Tamás, így gyorsan meghívtuk, és eljött. És a mondókájának csak a felével végzett, úgyhogy szeretettel visszavárjuk.

– És honnan szalajtottatok ennyi embert?

– Hát, az, hogy melyik termet kapjuk meg, kb. két nappal az alkalom előtt derült ki, ezért akkor már késő lett volna plakátolni, de meghirdettünk facebook-eseményt, felraktuk a BiGFish oldalára, és, gondolom, zömében innen tájékozódtak az emberkék…

[Meg egyébként Tamás kérdésére, hogy ki miért jött el, páran azt válaszolták, hogy „mert nem volt jobb dolguk”– ezután talán majd lesz: diákkörbe járni : ) – a szerk.]

Mi ebből a tanulság?

1. Egy esemény hirdetésének határideje soha nem szűkös – a facebook nézettségi mutatója akár az égig érő paszuly.

2. Dugjátok össze fejeteket/ okostelefonjaitokat a diákkörösökkel; előadó gyanánt nem kell rögtön „nagy” embert hívni! Ha akad egy ismerős, aki szakavatott a témában, és tud hiteles infókkal szolgálni – a legjobb választás!

3. Ne ijedjetek meg, ha dékánhelyettes asszony/ TO-s néni/ egyéb kedves egyén nem táncol rögvest körbe benneteket, amikor megjelentek a diákköri programtervvel! Egy kis változtatás – és jöhet a bozótvágás!

Facebook kommentek

komment