Tegye fel a kezét az, aki járt már az újdonsült Szent Gellért téren! … BME-sek, igen… Meg nyilván aki gyalogában tart a rakparttól a MEKDSz-iroda felé, jó… Persze, az is, aki kipróbálta már a 4-es metrót. No, és aki szereti Cseh Tamást!
Merthogy az ő szobrát találjátok ott – a magyar beatnemzedék emlékezetes alakját, gitárral a kezében, szinte hallom, ahogy énekli: „A legjobb kirándulás ‘962 elején volt.” És kik azok, akik ezt megcáfolják? Naná, hogy a Füge! A Corvinus budai kampuszának diákköri verziója így szólna: „A legjobb kirándulás ‘014 tavaszán volt.”
– Annyira régóta szerettünk volna már valamerre mászkálni egyet – meséli Noémi -, és márciusra (nyilván jó időben akartunk menni : ) sikerült is találni egy napot, amikor Hollókő felé vettük az irányt. Tökjól éreztük magunkat együtt, és felszabadított ez a kis pihi-szuszi.
– Akkor ez amolyan nosztalgikus-kedves csomagolt szendvicses-müzliszeletes túramuri lehetett.
– Jaja, vagyis hááát… nem egészen. Mert volt egy szakasz, amikor együtt haladtunk egy másik csapattal, akikről a kirándulás végén kiderült, hogy egy pályázat keretében a településre érve ebédet kapnak. És mivel mi pont ugyanakkor futottunk be, mint ők, a vendéglátók azt hitték, hozzájuk tartozunk. Így minket is asztalhoz ültettek, pedig, képzelheted, mennyire vonakodtunk… 😉
„A szám tele dióízzel. Hűvös, hűvös forrásvízzel.” – ha másért nem, hát az ingyen kaja reményében induljatok útnak Ti is! És közben észrevétlen épül közösségtek… Várjuk a beszámolót!
Mennyit ér ma egy Dezső? 
A kockázatokról és mellékhatásokról…
So, what do you think ?