Postit!

A MEKDSZ mi vagyunk.

Mennyit ér ma egy Dezső?

0

Szerinted mennyit?

Végy egy rahedli lelkesedést, egy jó nagy adag irodalomszeretetet, csipetnyi szavalni vágyást, fűszerezd mindezeket egy briliáns ötlettel, add hozzá édesapádat, és már el is készült az előadói est Ida-módra! Persze, nem árt, ha cseresznyeként a tortán ott díszelg még némi előadás utáni édesség, finomság, tea, süti…

– Once upon a time… – kezdi beszámolóját Ida mesés megszállottsággal. – Na, szóval, novemberben elmentem egy koncertre, ahol Bazsinka Jocó tubán játszott, az öccse szaxofonozott, és édesapjuk (aki amúgy tubaművész) is részét alkotta a “zenészegyletnek”. Nagyon megható volt, hogy az apukájukkal együtt játszanak, és rájöttem, hogy ilyet én is szeretnék!

– Te is szeretnél mondjuk kobzázni, miközben édesapád zongorán kísér? – kérdezem.

– Neeem, nyilvánvaló volt, hogy ez csakis verses est lehet, mert noha én matek-angol szakos tanár vagyok egy nemzetközi suliban (és amúgy ex-BBK-s), nagyon szeretek szavalni és édesapám is. De azért hogy ne legyen uncsi a “csak vers és más semmi”, megkértem Dórit, egy barátnőmet, hogy jöjjön el, és játsszon hárfán az egyes lírai blokkok között.

S aztán nemcsak zenei intermezzók alakultak, hanem lehetőségünk nyílt “hárfaláfestéses” József Attilát is hallgatni a XII. kerületi kulturális szalonban: “S tudom is, miért szeret engem – tetten értem az én szívemben.” (Isten). Füle Lajos Futás c. versében “Ott fut az utcán, ott fut a téren, […] viszonzatlan, mély szerelmével fut az Isten az ember után…” Kérdőív-ében pedig Heltai Jenő szegezte nekünk a kérdést: “Míg űz a vágy és sarkantyúz a gond, / Megfutni mernél még egy Maratont?”

Így az alkalom után a sütin kívül is bőven volt még mit emészteni… “Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.”

Facebook kommentek

komment

So, what do you think ?