Postit!

Reggeli, egyéni, szemlélődő,
terápiás és békéltető,
közbenjáró, reményt keltő…
nincs is erre elég jelző!

A csoportosítás alapjául
nemcsak a stílus szolgál;
hogy kikkel kulcsolod kezed
s miért – Istennek biztos nem derogál,
ha hétfőnként a naptárába
ezt biggyeszti: „Ma tám. ima!
(Meghallgatni ne felejtsd el,
nem készül róla hangfelvétel.)”

Milyen jó, hogy egynéhány
kedves MEKDSz-es szenior
oly hosszú utat bejár
legalább, mint ide Windsor,
csak azért, hogy imáikban
a Magasságost magasztalva
erősítsék a Szövetséget.

Így örvend Isten a csütörtökének
is,
mikor havonta meglát
egy csomó imaszolist,
akik táborokon innen és túl
áldják Őt sok fontos ügyért:

„Urunk, a szívünk megindul
a Te elképesztő kegyelmedért,
kérünk, add nyugalmad ajándékul,
s bővítsd ki a MEKDSz-büdzsét!
És, Atyánk, ha megengedsz
még egy rövid kitekintést,
segíts, hogy lássuk: Szellemed
miáltalunk kinek int és
mit szeretne, hogy továbbadjunk
magunkból és Tebelőled;
hogy utadon tovább haladhassunk,
s ne minősüljünk hitszegőnek.”

S ím, elérkezett ez a péntek,
különleges napja egy különleges évnek.
Imában mind, ki „éppeni” vagy ex-diák
társaival egyetemben alázattal Hozzád kiált:

„Áldd meg, Úr Jézus, a MEKDSz nagytestvérét
s az általa szervezett World Student Dayt!
Add, hogy előtted IFES-szerte
mindannyian szabadon borulhassunk térdre.
Köszönjük, hogy imáink meghallgatod,
hogy szavadat adod, és meg is tartod,
hogy hű vagy s szeretsz végtelenül,
így nem küldöd el azt, aki cefetül
és megtörpülve egyedül Hozzád menekül.”

Facebook kommentek

komment