Nem békéért, hanem igazságért, igazságosságért és méltányosságért imádkoztam és imádkozom még most is, hiszen mindezek nélkül a béke hamis lenne és csalóka. Nem zavargásoktól mentes békéért imádkoztam hát, hanem olyanért, ami nyugalmat hoz. Nem a gyávaság és a beletörődés által fenntartott békéért, hanem olyanért, amelyet egyedül Krisztus tud nyújtani, és amely minden értelmet felülmúl. Olyan békéért imádkoztam, amely a szenvedések közepette is örömforrás, a kínzás ellenére is nyugalommal áraszt el, a gyötrődés során is dicséretet énekel, nem fél azoktól, akik a testet megölhetik, hanem szereti az ellenséget és az üldözőt. Ha imádkoznál értem az elkövetkezendő napokban, esedezem, hogy ezt a fajta békét kérd részemre Istentől.
Fotó: Marco Longari/AFP
A zavargások utáni napokban [a 2016. szeptemberi gaboni választások utáni zavargások, ld. a magyar hírt itt] keresztény barátainkat, egy hölgyet és három fiatalembert szállásoltunk el, akik képtelen voltak a tüntetésről hazamenni az elbarikádozott városban. Egyikük ráadásul egy civil szervezet vezetője volt, ezért úgy gondoltuk, biztonságosabb számára, ha pár napot nálunk tölt, mint hogy hazamenjen, ahol valószínűleg a hadsereg letartoztatási paranccsal várja. Hálásak vagyunk Istennek, hogy azóta mindannyian biztonságban hazaértek.
Ezután különböző családoknak segítettem megtalálni az erőszakos zavargásokban elvesztett rokonaikat. Nagyon aggódtunk két olyan GBG-s diákért, akik az ellenzéki Jean Ping főhadiszállásán tartózkodtak, amikor a hadsereg megtámadta a helyet. Három nappal később megtudtuk, hogy egyikük el tudott menekülni, ám másikuk bennragadt. Hallotta, amint kint elkezdődik a lövöldözés, majd azt is, ahogyan bent a katonaság az ötemeletes épületen szintről szintre halad, 15-20 perces szüneteket tartva, hogy ilyenkor a hulláktól és vértől megtisztítsák a terepet, és így haladhassanak tovább. A lövöldözés hajnali egy és hat óra között történt, így diákunk emeletről emeletre haladt feljebb, ahogy jött a hadsereg, míg végül reggel hatkor megérkezett egy újabb csoport a hadseregtől, akik felszólították a túlélőket, hogy jöjjenek ki az épületből. Le kellett feküdniük, arccal a föld felé.
A diákunkat keményen megverték, egy ideig mankóval kellett járnia. Most már jobban van, de a lábán kapott sérülések miatt az orvosok szerint 40 éves korában mozgással kapcsolatos problémák fognak fellépni.
Fotó: Marco Longari/AFP
Legalább húsz ember meghalt a tüntetések első hetében a fővárosban, Libreville-ben. Múlt hétfőn [szeptember 12. – a ford.] egy helyi újság feltárta, hogy hatvan holttestet vettek ki egy tömegsírból. Becsléseink szerint még körülbelül negyven halott lehet, az eltűntek száma pedig több mint száz.
Ne azért imádkozzatok, hogy Isten otthon tartson, hanem hogy a látottak és hal(l)ottak ellenére újítsa meg a bátorságomat. Hogy tartsa távol szívemtől a gonoszt, és így ellenálljak annak, hogy erőszakhoz folyamodjak. Hogy erős maradhassak és fókuszált az erőszakmentes küzdelemben, hiszen nem azért harcolok, hogy mindenáron nyerjek, hanem sokkal inkább, hogy neki engedelmeskedjek. Kérjétek Őt, hogy emlékeztessen erre – így akár nyerek, akár veszítek, azt neki köszönhetem. Imádkozzatok azért, hogy saját életem és kényelmem ne legyen fontosabb, mint többezreké, hogy a saját önző előjogaimat ne helyezzem mások megmentése elé. Imádkozzatok értem, és azért a több száz keresztyénért, akik megértették, hogy az üdvösséget a mi nemzetünkben máshogyan kell megélni és hirdetni.
Az eredeti cikkért és a szerkesztői megjegyzésekért látogass el az IFES oldalára!
Fotelben, előredőlve 
Csak lazán!
So, what do you think ?