Nincs olyan, aki – még ha a hazánkban folyó felsőoktatáshoz csak közvetve kapcsolódik is – ne hallott volna a „CEU-issue”-ról. Szerda délután Sólyom László volt köztársasági elnök nyilatkozott a CEU-törvényről. No és hogyan viszonyul az eseményekhez a helyi MEKDSZ-diákkör? Erről szól Gál András diákkörvezető, politikatudomány PhD-hallgató beszámolója.
Bízzál az ÚRban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. (Zsoltárok 37:3)
Egyetemünk rövid történetének legnehezebb időszakát éljük, tele érzelmekkel, indulatokkal és főleg meglepő reakciókkal. Utóbbihoz tartoznak egyfelől az egyetem ellen felhozott, számunkra frusztráló állítások. Másfelől viszont, elsöprő mértékben jutott el hozzánk a magyar és a nemzetközi akadémiai világ együttérzése és támogatása, amelyre számítottunk, de nem ekkora mértékben.
Az egyetemi polgárokat mentálisan és egészségileg is láthatóan megviseli a helyzet. Ez a hullám minket sem kímélt meg, amiből látható, hogy mennyit jelent mindannyiunknak ez az intézmény a diverzitásával (117 országból tevődik össze a diákság), az emellett fennálló családiasságával (a teljes hallgatói létszám valamivel 1500 fő felett van) és nem utolsósorban a szabadsággal, amit itt élvezünk keresztyén diákkörként. A CEU és Budapest mindannyiunk otthonává vált, így sorsát szinte nem tudjuk külön kezelni a sajátunktól. A helyzetet főleg annak fényében nehéz értelmezni, amilyen derűlátóan kezdődött a tanév, hiszen két év építkezés után szeptemberben vehettük át a gyönyörű új épületünket.
Mindazonáltal, hálásak is vagyunk Istennek azért, mert valahogy kivételes módon tudjuk most az üzenetünket közvetíteni. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer több ezer ember előtt fogok a Kossuth téren szónokolni, azt pedig végképp nem, hogy egy politikai fennhangú tüntetésen fognak egy keresztyén diákkör vezetőjeként a pódiumra szólítani 🙂 Mindenesetre, látunk egy fokozott érdeklődést a közösségünk iránt.
Az emberi szemmel nagyon szorult helyzetben fontos, hogy újra és újra elővegyük a hitbeli meggyőződéseinket Isten szuverenitásával, felénk való jóságával és tökéletes tervével kapcsolatban. Ahogy abban is, hogy mennyire csak az Ő jelenlétében számíthatunk teljes nyugalomra. Így nem véletlenül gondolkodtunk és kerestük Isten akaratát heti imaalkalmunkon a 62. zsoltár körül. Mint ahogy az sem véletlen, hogy pont most fogunk a Római levél tanulmányozásában a 8. fejezethez érni.
„Magyarként és keresztényként is fontos számomra, hogy a tiszteletteljes egyet nem értés kultúrája uralja az országot” – ha ennél többre vagy kíváncsi, kattints ide Andris Rónai Egonnal folytatott beszélgetéséért!
So, what do you think ?