Akkor oszlassuk fel a MEKDSZ-t? – sírt fel egyikünk a narancssárga kanapén csalódottan.
„Diákok a diákokért” — ősi alapelvünk. Ez vajon azt is jelentené, hogy a szekér tolja magát? Igazából minden a sorok között van: a spontán ebédlős beszélgetéseken vagy egymás ki és beköltöztetése alatt.
Ott, ahova a MEKDSZ-nek már nem ér el a karja.
De ha ez így van, szükség van-e egyáltalán az „intézményes” MEKDSZ-re ?
Nehezen értelmezem a kérdést, ha a kedvenc szlogenemre, a „MEKDSZ mi vagyunk”-ra gondolok. Mert akkor a kérdés olyan értelmetlenné válik. Nincs intézmény nélkülünk. Ez az egész rólunk szól, s benne vagyunk mi magyar evangéliumi diákok 🙂 a világban, de nem e világból az Istenért, az egyetemista társainkért, egy jobb világért…
Jellemez bennünket az, hogy szeretjük egymást. Érzi ezt az, aki betér közénk. Azért merem mondani, mert hallottam.
„Amikor közöttetek vagyok, tisztaságot, szabad örömet érezek” – mondta ezt egy anyuka, aki terítőket vágott a 2018-as támogató est asztalaira.
Majd egy kisgyerekes anyuka idézte a fiát: „Ha én is egyetemes leszek, jövök a MEKDSZ-be!” Miközben ezt mondta, hátranézett a virgonc fiára, aki éppen két lufit tartott kézzel-lábbal a levegőben. Nem hiszem, hogy hízelegni szeretett volna. Egyszerűen ez jött ki belőle.
Visszük azt, akik mi vagyunk, és Azt, aki bennünk van. Bringázva a Velencei-tó körül, tengeri szerzetesként az óceánok mélyére, vagy egy Fedőnevek feletti nevetésbe, de fát is ültetünk, jótékonysági akciót szervezünk és tanulunk is, mint mindenki más.
A MEKDSZ-faktoron azt szemléltük, micsoda bőségszaru a miénk. Találkoztunk a T-közlő fiúval és azzal az igazsággal, hogy „There’ ll be no more tears in heaven.” Mesét mondott nekünk Fanni anyóka, és néhány közönség előtt soha nem hallott dal is debütált.
A MEKDSZ-t már nem lehet feloszlatni, mert ott van, ahol mi vagyunk. Nem tudom tudok-e valaha ufóként nézni arra, aki egy másodlagos kérdést máshogy lát, mint én. Tudok-e majd megrökönyödni valami számomra szokatlan imamódon, mint azelőtt (ringó gyülekezetnek hívtam a kézfeltartással éneklő csoportokat), vagy ha mégis megrökönyödnék, képes leszek-e majd a nem párbeszédre.
Remélem, nem.
Kicsit elszentimentalizáltam a választ az eredeti kérdésre. Mégis mire jó, az intézményes MEKDSZ? Ez hogyan válik hasznára az egyéneknek?
Kíváncsi vagyok a véleményedre! Kommentben fejtsd ki mit gondolsz.
Folyt.köv
Revive leves 
Így diákkörözünk mi
So, what do you think ?