Postit!

A MEKDSZ mi vagyunk.

Smalleville leteszi az ásót, és megmenti a világot

0

“Nem házalásnak szánom, de megírnád, ha valakinek befagyott a diákköre, vagy csak megnézné, hogy milyen egy vidéki diákkör, mi várjuk szeretettel?”

Dani, Sopron

Amikor hív a veteményes, földet kell ásni, kerítést kell festeni, beindul a parkosítás és ott a család is…Akkor nem az az első reflexe az embernek, hogy siessen diákkörözni. Hisz megváltozott a valóság körülöttünk. Nem volt (nincs) koli, órákra járás, szokásos körök, amibe a diákkörözés is beletartozott. Otthon kellett helytállni. Ott ahol éppen szükség volt ránk.

Lassan elkezdett hiányozni a társaság, a mély beszélgetések… De fel is merült bennem, hogy ezt egyáltalán a Skype-os beszélgetések tudják-e majd helyettesíteni? Tartottam ettől az online formától.

Aztán nem hagyott nyugodni; vajon a többieknek van kivel beszélgetniük az élet nagy dolgairól?

Egy hónappal karantén után, végül megteremtettük egymáshoz a csatornákat. Nem olyan most a diákkör, ahogyan megszoktuk, de hiánypótló. És öröm, hogy vagyunk egymásnak. Jó együtt lenni azokkal, akiket szeretsz. A sport, néptánc és egyebek nem ütköznek az alkalommal, így 11 főre duzzadt a létszámunk.

A korlátozások oldásával tervezünk élőben is találkozni, még az is lehet, hogy vizsgaidőszak alatt, de a nyár folyamán sem kizárt, hogy összefutunk!

Isten a diákkörünk eleje óta a kezünket fogva vezet bennünket. Nem szenvedünk semmiben sem hiányt, mint közösség. Annyira jó érezni, hogy mindig csak az előttünk álló helyzetre kell figyelni. Ő látja az egész utat, és majd ha jön a következő bukkanó, vagy a következő gödör akkor szól. Annyira látványos, ahogyan fejlődik a diákkör! Nem kell kapkodnunk, nem kell lassítani, mindig pont jó az, ahol éppen tartunk.

Két téma az, amiről mostanában beszélgetünk; az imádság és a helyünk a misszióban.

Ha benéznél a Soproni diákkörbe, írj Daninak az danieloravecz98@gmail.com-re!
Nyúl Sára

Facebook kommentek

komment

So, what do you think ?