Postit!

„Az élet játék – játszd!”

Teréz anya

A játék örömteli. A játék felszabadító. A játék önismeretre késztető. A játék kapcsolatba léptető. A játék gyógyító. „A játék, az különös…” (Kosztolányi)

Hát akkor játsszunk!

Vedd a kendőt, s kezdődhet a történet… Hogy ki vagyok most? Lehetek Noé vagy József, Rebeka vagy Izsák, Jákob, napkeleti bölcs, valamilyen állat vagy tárgy, férj, feleség vagy gyermek, angyal, tanítvány vagy akár lehetek Jézus vagy az Úr is…

12 bibliai történet, 13 alkalom, 14 résztvevő, 2 vezető, 70 óra, 8 hónap.

Találkozások. A bibliai történettel. Önmagammal. A másikkal. A szerepemmel, a másik szerepével. Saját érzéseimmel, korábbi tapasztalataimmal, élményeimmel. Istennel.

A fenti pár sor csupán a gondolataim, benyomásaim egy része, amelyek a Tatai Klára – Nyáry Péter vezette bibliodráma csoporton való részvételem után fogalmazódott meg bennem (még a vírus előtti szabad találkozások és csoportalkalmak idejéből).

S hogy mi köze a játéknak a Bibliához? És egyáltalán mi is az a bibliodráma?

(Sarkady Kamilla és Nyáry Péter: „Színről Színre” – a bibliodrámáról c. írása alapján)

A bibliodráma során bibliai történeteket játszunk el dramatikusan egy csoporttal. Elsődleges célja a bibliai történetek mélyebb megismerése és az eljátszás útján az általuk közölt üzenetek személyessé válása vagy új aspektusának megtapasztalása. Jelentős önismereti alapot is nyújt a különféle szerepekben való megélések, kapcsolódások által – amely szerintem nagyon fontos az életben.

Vallásos gyökerei a kora középkori liturgikus-, majd későbbi misztérium- és passiójátékokból erednek, melyek a játékkal szerették volna megismertetni a bibliai történeteket az írni-olvasni nem tudó néppel, valamint segítettek ennek érzelmi átélésében is. A pszichológia oldaláról Moreno pszichodrámája formálta a kialakulását. Manapság is több irányzattal találkozunk a bibliodráma gyakorlatán belül a bibliai szerepjátéktól (rövid idő alatt élményszerűvé tenni a történetet – akár tanórán is) a Protagonista-centrikus (egy csoporttag köré összpontosul jobban az adott történet) játékon át a szöveget sok oldalról megközelítő, feldolgozó módszerekig (zene, mozgás, rajzolás, asszociációk…). Lehetnek tematikus alkalmak akár egy bibliai szereplő körül (pl. Péter apostol személye), lehet az alapjuk egy szövegrész, imádság (pl. a Miatyánk feldolgozása), vagy egy nagyobb téma is (pl. családon belüli viszonyok – a Bibliában és önmagunknál).

Én is egy: „Családképek, kapcsolatok, viszonyok, minták” c. csoporton vettem részt.

Az alkalmak egy játékos témára hangolódással indulnak általában, majd következik az adott alkalom igerészének felolvasása a Bibliából. Ezt követi a szerepválasztás – ahogyan ma tud az adott személy kapcsolódni a történethez. Először a főszereplőt majd a történet további szereplőit választják, ill. a történetben akár meg sem jelenő, képzelt szereplőt, tárgyat – de mindenki játszik valakit/ valamit. A szerepbehelyezés egy adott kendő felvételével/ beöltözéssel történik, majd mindenki megkeresi a saját helyét a térben, elfoglalja, kialakítja azt, hogy ő kicsoda és hogyan van most jelen. Ekkor indulhat a játék, amelyben szabadon alakulnak a történések – a csoportvezetők jelen vannak, de a szereplők alakítják az eseményeket. A játék végén pedig a megélt eseményekre, megtapasztalt érzésekre reflektálhatunk.

Ez egy „mintha tér”, és itt semminek sem „kell” történnie. A történetek alakulhatnak, végződhetnek máshogy is, mint eredetileg. Számomra nagyon különös volt, hogy nem kellett a „forgatókönyvhöz” ragaszkodni, és dönthettem volna máshogy is, mint az ismert lett volna. Pl. mikor Rebekát játszottam, mondhattam volna azt is, hogy nem megyek el Izsák szolgájával az urához, akit nem is ismerek. Másnak Józsefként a testvéreivel való kapcsolatában volt hasonló érzése.

A csoportoknak vannak vezetői, de elég nagy szabadság jut a csoporttagoknak. Ez a szabadság valakinek segített önmagát jobban elengednie, valakinek pedig kellemetlen volt fogódzók nélkül, határokat adó vezetés nélkül játszani – ez persze személyiségfüggő. Nincs a vezetők részéről nyomás, sem visszajelzés. Ilyen szempontból kicsit „magunkra vagyunk hagyva”, sok múlik az egyéni motiváción, hogy én mit szeretnék utána kezdeni a történettel és a játékkal.

Az alkalmak nyitottak bárki számára, legyen az hívő, nem hívő, bármilyen felekezetből érkező. De feltétel, hogy elfogadja az adott személy a Bibliát, mint Isten embernek adott üzenetét. Mindenki különböző mélységekben tud kapcsolódni a játékban a történésekhez, és mindenki annyit visz el a belőlük, amennyit szeretne.

Én azt hiszem, kicsit túlmotivált is voltam… 😀 Mindig leírtam az adott alkalmon lévő külső-belső történéseket, és sokat gondolkoztam rajtuk, formálódtak bennem.

Sokat is épültem ezek által. És mindig pont az aktuális nehézségre jött egy-egy válasz, egy üzenet Istentől – akár a Vele, akár a magammal, akár a másokkal való viszonyomra vonatkoztatva -, amelyek persze hosszútávon, egyéb területeken is hasznosnak bizonyulnak.

Akkori jegyzeteimet még most is szívesen olvasom vissza és adok hálát azokért a formálódásokét, amiket Isten elvégzett bennem! 🙂 Jó volt, hogy tudtam, keresztény testvérekkel vagyok ott – így a bizalom bennem könnyen kialakult. Jó volt az is, hogy karácsony környékén a karácsonyi történetbe, húsvétkor pedig a feltámadás eseményeibe léphettünk bele egy-egy szerepben és ez egy új érzelmi átélését adta az eseményeknek. Nagyon hálás vagyok a csoportomért, a csoportvezetőimért – akiknek köszönhetően igazán biztonságban éreztem magam. Nagyon szeretett rajtuk keresztül Isten, és jó volt együtt lenni ezekben a formálódásokban!

Pár gondolat bibliodrámás csoporttársaimtól:

„Ami nekem az elején segített, hogy előbb mertem elmenni egy ilyen mély léleknyitogatóra úgy, hogy tudtam, hogy zömével keresztény emberek lesznek ott. Nem gondolom, hogy jobbak a vallásos/keresztény emberek, de akkor is egy védettebb környezetben éreztem magam ott. Ami nekem talán a legtöbbet adta, az annak az átélése, hogy tettem magamért. Aktívan cselekedtem, és legalább elindultam egy úton.”

„Tényleg játéknak éltem meg: megvolt az az élmény, hogy kipróbálhatok olyan dolgokat, amikre a valóságban nem volt még alkalom. Nekem pl. az anyaság volt egy elég erős ilyen motívum, több játékban volt anya szerepem, ami nagyon érdekes volt, és fontos volt ez az élmény az életemben.

Érdekes volt megélni alkalomról alkalomra a szerepválasztást. Én nem vagyok egy nagyon intuitív alkat, sőt… De mégis kifejezetten gyakran volt az az élményem, hogy valahogy megszólít egy szerep, vagy valami nagyon érdekel a szereppel kapcsolatban. Persze olyan is volt, amikor nagyon hálás voltam azért, hogy lehet olyan szerepet választani, ahol semmi aktivitásra, kezdeményezésre nincs szükség.

Érdekes, hogy nem volt olyan élményem, hogy egy játékból Istenről tapasztaltam volna meg valamit. Többet tanultam, tapasztaltam magamról. De valahogy az egész élménnyel, az apró történésekkel, a történetekkel, egy-egy szerepválasztással kapcsolatban is az volt az érzésem, hogy ezek a dolgok valahogy közvetlen ajándékok Istentől, közel éreztem Őt az alkalmakon, alkalmak után, és ez szerintem építette a kapcsolatunkat.”

„Szerettem benne, hogy családi, baráti kapcsolatokról és Isten-kapcsolatról is visszajelzéssel szolgált a bibliodráma. Mivel a Biblián alapult, sok igazán mély megtapasztalást hozott számomra a személyes megélés Istenről.”

„Mindenki a saját élettörténetét megélhette és eljátszhatta úgy, ahogy az van, kikötések és határok nélkül. Ez a szabadság teret adott arra, hogy bármi, minden és semmi is megtörténjen. Azt gondolom, hogy pont ez volt ilyen nagy segítség, hogy Isten vezetésének az emberi vezetés hiányában teljes tér lett adva, pont ezért az jött ki és mindenki azt élte át, vitte magával, az történt vele, azt az üzenetet kapta, amit kellett, hogy kapjon.”

Én nagyon sokat formálódtam és kaptam ezen alkalmak által. Számomra a Bibliodráma egy eszköz Isten kezében. Segít abban, hogy rálássak jobban önmagamra, a Vele való kapcsolatomra, a másokkal való kapcsolatomra. Segít a reflektálásban. A csoport is nagyon sokat ad azáltal, hogy ott van, elfogad és támogat.

Olykor még több kérdés és nehézség jött fel bennem az alkalmak után, de ettől nem szabadott megijednem! Ez azt jelenti csupán, hogy Isten dolgozik – de hála Neki, jó kezekben vagyunk! Amik megfogalmazódnak bennünk az alkalmak során vagy közben, amikre rálátunk, azt Isten elé tudjuk hozni imádságban. Persze ezer és ezer eszköz van Isten kezében, ahogyan közel tud jönni a lelkünkhöz, és teszi is – a bibliodráma számomra egy ezek közül.

És az imádságban Jézus gyógyít. Nem csak a Bibliában, az akkori korban. Csodák történnek ma is. Köztünk. Itt és most. Lehet, hogy csendben, lehet, hogy szemmel nem láthatóak (olykor nagyon is szemmel láthatóan!). Jézus az Ő szeretetével ma is bekötözi a sebeket és gyógyítja, ami sérült. Épp most állítja helyre és öleli át az Ő keresztjével az életed, a történeted, ami fáj, aminek nem úgy kellett volna lennie; amit mások által szenvedtél el, pedig nem kérted, mégis kaptad. A halál halált szül – az első bűn elhozta ezt a világba. Jézus keresztje életet hoz. Helyreállít. Szeret. Békét ad. Rendet teremt. Benned. Bennem. Most.

Engedjük Neki?

Schnaider Orsi

A téma iránt mélyebben érdeklődőknek ajánlom:

Bagyinszki, A. P. (1998). Az isten, az ember és a játék. Agapé Kiadó.

Bibliodráma munkacsoport oldala: https://www.pszichodrama.hu/bibliodrama-munkacsoport

Eisenbarth K.: Mitől bibliodráma a bibliodráma?

In: http://www.bibliodrama.hu/content/ek-mitolbd.pdf.

Nyáry P. – Sarkady K. (2008.) (szerk.): Bibliodráma. Harmat Kiadó. Budapest

Stangier, K-W. (2003.): Itt és most. Bibliodráma a liturgia és a pszichodráma vonzásában.

Az Egyházfórum és a Magyar Bibliodráma Egyesület közös kiadása. Budapest.

Dr. Szathmáry S. (1997.): Élő víznek folyamai. Lux Kiadó. Budapest.

In: http://punkosd.ma.ptf.hu/cimlap/gyakorlati-teologia/2010-5/selmeci-tuende-pszichodrama—bibliodrama

Facebook kommentek

komment