Postit!

A MEKDSZ mi vagyunk.

Sátorlakó Isten az EFOTT-on

0

Hatalmas öröm és hála van bennünk, mert idén is lehetőségünk volt ,,kimenni a világba”, részt venni az EFOTT fesztiválon és egy maroknyi MEKDSZ-es csapattal elvinni Istenünk Igéjét a fesztiválozók közé. Hálásak vagyunk Istennek az erőért, bölcsességért, és a támogatóknak, hogy imáikkal és anyagiakkal is mögöttünk álltak! A hét során 150-200 fiatallal beszélgettünk a civil térben, ahova különböző programokat, tevékenységeket vittünk.

Egy táblára felírtuk, hogy ,,Mit kérdeznél Istentől”, a fesztiválozóknak lehetőségük volt felírni kérdéseiket. Vittünk személyiségteszteket, lehetőség volt rajzolni, felírni egy plakátra, hogy mi az, amit életükben még mindenféleképpen meg szeretnének csinálni. Lehetőség volt levelet írni az egy évvel későbbi önmaguknak, amelyet vállaltuk, hogy 1 év múlva elküldjük nekik. Vittünk Biblia kvízt is, illetve lehetőség volt befőttes üvegekbe csipeszeket dobálni az adott napi kérdés válaszának függvényében. Mindezek a tevékenységek egyfajta jégtörőként szolgáltak annak érdekében, hogy beindulhasson egy-egy beszélgetés a keresztény hitről, annak kérdéseiről, megtudva, hogy az adott fesztiválozó mit gondol, hol jár a hitnek az útján. Számtalan életúttal, Istenkapcsolattal, vagy Istenkereséssel, adott esetben tagadással találkoztunk a beszélgetéseink során, a magok el lettek vetve és hitünk, reménységünk szerint a magokat Isten fogja felnöveszteni. Örültünk, hogy habár alkalmasak nem voltunk, de Istenünk alkalmatlanokként is fel tudott használni az Ő tervének megvalósításában! (Gyenes Zoli)

1. ábra: A maroknyi MEKDSZ-es csapat

Nézzünk meg pár gondolatot, hogy a csapat tagjai hogyan élték meg a missziót az EFOTT civil térben:

Gyenes Zoli:

Vezetőként nagyon örültem az összeállt csapatnak, hogy egymásra tudtunk hangolódni, az első perctől jó volt a közös dinamika és csoportkohézió. Továbbá hálásak vagyunk, a velencei baptista gyülekezetnek is, akik elszállásoltak minket. Egy biztos pont volt a sűrű napjainkban, hogy egy áhitattal kezdhettük és a közös napi reflexiós kör után közös imádsággal zárhattuk a napjainkat a helyszínen. A fesztiválon nagyon sok beszélgetés volt, ahol számomra meglepő volt az emberek nyitottsága Isten, a spiritualitás és a hit felé. Továbbá szintén meglepő volt, hogy sok ember úgy jött oda hozzánk, hogy Ő hisz valamilyen szinten Istenben, valamilyen Istenben, hiszen mindenki ugyanabban az Istenben hisz, nem?… Ezekben a beszélgetésekben próbáltam mindig mélyre ásni, megtudni, hogy az adott személy mit gondol, hogyan jutott arra a belátásra. Megpróbáltam belemenni, hogy akár a különböző vallásoknak milyen az Istenképe, illetve mindig a legfontosabb kérdés felé tereltem a beszélgetés menetét, amelyet Jézus a tanítványainak tett fel, és tulajdonképpen ezen múlik az élet és ez különbözteti meg a különböző vallásokat is egymástól; Jézus ezt kérdezte: ,,Hát ti kinek mondotok engem?” Mt. 16.13.. Véleményem szerint Jézus ma is ezt kérdezi minden embertől, tudunk-e úgy válaszolni, mint Péter tette? Számtalan csoda rejlett ezekben a beszélgetésekben, sokszor azt éreztem, hogy én többet kaptam, mint amennyit adni tudtam. Öröm van bennem, hogy Isten tudott minket használni a testvérekkel a hét során.

2. ábra: Számtalan beszélgetés volt a standunknál

Szalai Lidi:

„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” Róma 8:19. Ez az igevers jutott eszembe az EFOTT-os jelenlétünkről. Valóban azt érzékeltem az ottlétünk alatt, hogy azért olyan népszerű a sátrunk, mert az emberek vágynak valami igazira, valami valódira, ami túlmutat a felszínen. Reménységem szerint értékesebbet tudtunk nekik adni a beszélgetések/imák által, mint amiért a fesztiválra eljöttek. Volt, aki azt mondta kb. fél órás beszélgetés után, hogy egész életébe nem foglalkozott még ennyit lelki dolgokkal és nem gondolta volna, hogy épp EFOTT-on kerül sor erre. Többen mondták azt is, hogy nagyon örülnek, hogy éppen a mi sátrunkhoz keveredtek. Hiszem, hogy nem voltak véletlenek ezek a találkozások és nem csak számunkra válnak maradandó emlékké.

3. ábra: Sokan látogatták meg a sátrunkat

Csoma Zsófi:

Evangelizáció az EFOTT fesztiválon. Mikor Gyenes Zoli megkeresett a felkéréssel, majdnem csípőből nemet mondtam rá. Aztán mégis úgy döntöttem, elmegyek. Megérte. Talán a fesztiválhangulat tette, de az emberek igen nyitottak és érdeklődőek voltak. Hiszem, hogy azok közül, akik standnál megfordultak, senki nem véletlenül került oda. Két momentumot szeretnék a heti élmények közül kiemelni.

Egy idősebb hölgyet szólítottam meg a Napi kérdéses játékunknál. Megkérdeztem tőle, hisz-e Istenben. Azt mondta, igen. Azt is mondta, hogy hiszi, hogy minden okkal történik, és hogy Isten okkal vette magához 7 évvel azelőtt a bátyját. És ha a bátyja nem megy el, nem kerül olyan közel a gyerekeihez. Mondtam neki, hogy közel van az Úr a megtört szívűekhez, aztán megkérdeztem, imádkozhatok-e érte. Örömmel igent mondott. Az ima után megölelt, és egyszerűen csak annyit mondott, hogy lélekemelő volt számára velem találkozni. Hiszem, hogy nem csak velem, hanem az Élő Istennel.

2 srác. Igen jó barátok, egyikük ateista családból és háttérből, másikuk a Covid alatt kezdett érdeklődni a vallások iránt. Először a szerdai nap jutottak el a sátorhoz, és két igen jó beszélgetés után szombaton történt meg a „visszajutás”. Egyikük azt mondta még szerdán, hogy abban különbözök a fejében lévő szalmabábutól, akivel a kérdéseit meg tudta vitatni, hogy nekem a Biblia alapján mindenre egzakt válaszom van. A másikuk azt gondolom, elég közel van ahhoz, hogy valóban higyjen Jézus megváltó áldozatában. Szombaton, miután a csapat egyik tagja imádkozott érte, azt kérdezte: „Zsófi, ha szólok az Istenhez, Jézushoz, fog nekem válaszolni?” Mondtam neki, hogy persze, közeledjetek Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok. Ez áll a Bibliában. Végül mindkettejükért imádkoztunk, és megbeszéltük, hogy eljönnek diákkörbe és gyülekezetbe is, még augusztus utolsó hétvégéjén, mert érdekli őket komolyabban is Isten, Jézus személye, illetve hogy miben is áll a keresztény hit.

Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy végsősoron nem mondtam nemet erre a szolgálatra, hiszen Ő ismét bebizonyította, hogy tud használni bennünket, és szüksége van munkásokra az aratásban, hogy valóban úgy tudjunk fényleni az ő szeretete által, mint csillagok ebben a világban, és így tudjuk továbbadni azt az üzenetet, aminek az igazságáról mi magunk már meg vagyunk győződve

Hamar Misi:

Először voltam EFOTT-on, először képviseltem a MEKDSZ-t ilyen nyilvános helyen. Voltak félelmek bennem, de nagyon jól alakult. Elképesztően jófejek és értelmesek az emberek, sajnálom hogy nem tudtam többet beszélgetni. Szerintem ezentúl sokkal magabiztosabban tudom majd hirdetni a MEKDSZ-t és az evangéliumot. A csapat is szuper volt, meg hogy minden nap beszéltünk és imádkoztunk előtte, utána.5

Mayer Máté:

Csak egyetlen vendégünk választotta a rajzolós feladatot, amivel készültem, de miatta megérte. Mikor belépett, odamentünk hozzá ketten, köszöntöttem, invitáltam,  elkezdtem sorolni, hogy miket lehet nálunk csinálni, de a rajzot nem említettem, mivel napokig senki nem akart rá időt szánni, hogy leüljön és csak úgy szabadon rajzolgasson. Fanni mégis magától mondta, hogy ő most inkább csak rajzolni szeretne. Mondtam, hogy két támpontot tudok hozzá adni, az egyik kint van a táblán, jelenítse meg azt, mit kérdezne Istentől, a másik itt van a falon, “to do before die”. Elmondása szerint az előbbit választotta, de szerintem az utóbbihoz szintén kötődött, amit rajzolt. Mikor elkészült, megkérdeztem, mit ábrázol a kép, elmesélte, hogy pszichológusnak tanul, annak is az alkalmazott, gyakorlati ága érdekli és lediplomázva a kereszténység és pszichológia kapcsolatával szeretne valamit kezdeni hivatásaként. Illetve egy kérdés foglalkoztatta, amit Istentől kérdezne: “hogyan kell (jól) csinálni ezt az egész életet, a dolgokat?” Az elveszettség, megfáradtság, útkeresés hangzott a szavaiból. Kiderült, hogy evangélikus, de nem gyakorolja a hitét, nem érti, mi a kereszténység lényege. Kérdezte, hogyan kerül Jézus a képbe, ki ő? Meglepett, hogy hiányzott neki az evangélium esszenciális mozaikdarabja, kipótoltam neki. Pár nap múlva újra visszatért és kitöltött személyiségtesztet is, reméljük, hogy megtalálja majd az útját.

Viviennel való beszélgetés volt a leghosszabb, melyben részt vettem többedmagammal. Ő nagyon a mentális síkon, az értelmével érdeklődött, sorra kérdezte a kérdéseit, az eredendő bűntől kezdve, a bonyolultabb teológiai kérdésekig. Megfogalmazta, mintegy újra felfedezve a Pascal-i idézetet, hogy egy Isten alakú űr van benne, amit csak Isten tölthet be igazán. Meglepve jegyezte meg, hogy sosem hallott lelkesedéssel és energikusan beszélünk a standunknál, az EFOTT többedik napján. “Mi nem voltunk bulizni, vagy miért nem vagyunk fáradtak, hogy lehetséges ez?!” De bizony fáradtak voltunk, én 2 napig az orromat fújtam, hiába feküdtünk le többnyire időben, mégsem tudtuk teljesen kipihenni magunkat, mégis kaptunk mindig elég erőt Istentől a naphoz. Vivien közel egy órán keresztül volt velünk és tette fel sorra a kérdéseit, Zoli logikai levezetése, mátrixos szemléltetéssel úgy látszott, hogy átlendítette a holtponton és megszületett benne a belátás, hogy jobb Istennel lenni, mint távol tőle. Eszébe jutott, hogy mennyire csodálja hívő barátnőjét, hogy mennyire jó neki, hogy a nehézségek feldolgozásánál Istenhez fordulhat. Felevenedtek benne a gyermekkori emlékek, mikor nyaranta keresztény angol táborban volt és egy-egy hétig kereste Istent, aztán elvitte a világ sodrása. Végül kimondottan kért minket, hogy ne csak emailt írjunk neki, amire feliratkozott, hanem valahogy maradhassunk kapcsolatban. Felajánlottuk, neki, hogy bevesszük az egyik diákkörbe, ezokból be is jelölt facebookon ismerősnek, hogy hozzáadhassam a közösséghez.

Nagyon hálás a szívem, hogy részt vehettem a szolgálatban, úgy érzem, sokkal többet kaptam, mint adtam. A baráti, testvéri közösségünk egy testként funkcionált, igazán mindenki a helyén végezte a szerepét és nagy csoda, hogy nem voltak sértődések, széthúzások köztünk. Az egyes vendégeink által felvetett teológiai kérdéskörökből kifakadó  vitáink is szeretetteli mederben folytak, pusztán elméleti síkon zajlottak. Figyeltünk egymásra, segítettünk, ahol tudtunk, az egy napra csatlakozó szolgálókat is könnyedén integráltuk a csapatba. Reméltem, hogy áldott lesz az EFOTT misszió, de reményeimen felüli kegyelmi idő volt ez az 5 nap, melyben a fesztivál ezévi mottójához illően valóban “csak szabadon” éreztem magam, abban a szabadságban, melyet csak az egyedüli Szabadító adhat.

4. ábra: néha meg kellett állni egy kis ebédszünetre

Bartal Boróka:

Nekem az EFOTT résztvevőkkel folytatott beszélgetések voltak a legérdekesebbek, egyben leginkább kihívást jelentősek és a legtöbbet is adtak. Mindenkinek volt pár biztos mondata arról, hogy ő miben hisz, és kész kérdéseik is voltak felénk. Számomra a legemlékezetesebb érzés az volt, amikor nem pont én szólaltam meg, hanem az egyik “csapattársam”. Ilyenkor az ő lelkesedésüket, bibliaismeretüket is láttam, beleképzelve magam a külső szemlélő helyébe, és felüdítő volt ez akkor is, ha számomra nem új információk hangoztak el. Az egyik fesztiválozó megjegyezte, hogy hány napja vagytok itt? Hogy van ilyen lelkesedésetek még szombaton is? Irigylem a hívőket, mert minden rossz eseményre is van válaszuk, könnyebben élnek túl dolgokat. Ezek és az ehhez hasonló mondatok sokat jelentettek nekem. Érződött, hogy nagy a forgalmunk, relevánsak voltunk ezen a helyen. Sokan vettek részt az interaktív játékokban, például írtak a “Mit kérdeznél Istentől” táblára. A csapat gördülékeny, szeretetteljes összhangja is külön élmény volt, ami hálára indított. Egy példa a hangulatra, hogy egész sok beszélgetés és együtt töltött idő után jött csak szóba a mi felekezetünk az egymás közötti beszélgetésben. Szintén a magától értetődő keresztény testvériséget éreztem a szállásadóink felől, akik sok mindent a rendelkezésünkre bocsátottak. Nekem ez volt az első részvételem ilyesmi missziós programon, és bár csak egy napot tölthettem itt, mindenképp maradandó és gazdagító volt. Egyszerre éreztem magam megfigyelőnek és résztvevő önkéntesnek. Remélem, ahogyan a többiek is, hogy jól képviseltük a Legszentebb Nevet.

Facebook kommentek

komment

So, what do you think ?