„Igazi bűvésztrükk volt az irodai napirendemet átszervezni, még egy esernyőt is vásároltam [aznap zuhogott az eső!!!]. Sőt, a szélvihar és a hiányzó taft-hatás sem akadályozhatott meg abban, hogy eljussak!” – de hová is pontosan, Dia?
Mondá Glóri, az Úr szolgálóleánya: „Terülj, terülj, asztalkám!” – és ímé, lőn az asztalkán egyszeriben minden jónak teljessége, s bővölködének ott gőzölgő teában, süteményben az Úr 2015. esztendejében, annak tavaszán, Buda földjének Asztalka nevet viselő cukrászdájában.
[A szerkesztő levele az olvasókhoz: érkezett egy-két visszajelzés, hogy néha nehezen kibogozható, ahogyan írok. A könnyebb érthetőség céljából felhagyok most e kánaáni nyelvvel, de amennyiben van rá igény, és ezt jelzitek, szívesen megírom a cikk pontos mását az előző bekezdéshez hasonló stílusban. Just for fun ^.^]
Szóval, az egyik MEKDSz-es utazótitkár, Glóri, egyszer csak gondolt egyet, és arra jutott, milyen jó lenne „összeereszteni” az általa látogatott diákkörök mostani és régi vezetőit, egyfajta kontinuitásélmény megtapasztalása céljából:
– Egyrészt azért, mert a régiek ugyan kikerültek a látókörömből, de érdekel, hogyan alakul az életük, és szeretném azt erősíteni bennük, akik már szeniorok, hogy nincsenek elfelejtve! Másrészt pedig az volt ennek a célja, hogy a jelenlegi diákkörvezetők lássák, hogy van élet az egyetem után, de ez az élet bizony nem mindig könnyű…
A közös asztalkázás során szó volt szakmai gyakorlatról, több hónapos álláskeresési nehézségekről és aktuális munkahelyekről is, ahonnan Erdélyi Dia a bevezetőben ismertetettek alapján mégis sikeresen eljutott a beszélgetésre:
– Még külkeres gyakornokként kerültem a Református Egyház Zsinati Hivatal Külügyi irodájára, majd avanzsáltam munkatárssá. Szeniorként, munka mellett, bizony már nem lehetek annyira aktív a MEKDSz vérkeringésében, mint voltam diákként, amikor Hajde Beával vezettük a KEKSz-et. Épp ezért nagyon örültem, hogy most, amikor nincs már heti alkalom rendszeresen találkozni MEKDSz-esekkel, szerveződött egy ilyen esemény. Hihetetlenül jó volt, és nagyon várom már a szeniorhétvégét is, ami biztosan hasonlóan jó lesz : )
És betelének mindahányan finomabbnál finomabb falatokkal… Apropó szeniorhétvége! Jelentkeztél már?
Mikroagresszió a mindennapokban 
Az Isten országa nem evés és ivás – vagy mégis?
So, what do you think ?