Postit!

• Ancsin Zolival hetek óta kergetjük egymást. Milyen jó lenne a húsvéti Postit!-értesítőbe egy, a feltámadt diákkörökről szóló bejegyzés! De egyszerűen nincs alkalmas időpont. Mihelyst meglátom a nem fogadott hívásokat, azonnal visszahívom, és valószínűleg ugyanez történik a másik oldalon. Sebaj. Az egyetemisták elfoglaltak.
• Szuda Rékával nem tart ennyi ideig a kálvária. Egyszer-kétszer hívom, semmi. Aztán hosszas sms-ezgetés után fixálunk egy este (!) fél 10-es időpontot. A figyelmem már kissé lankadt, Réka ellenben csak mesél és mesél.
• Benedek Márti. Fura egy helyzet. Jól mentettem el a számot? +36 31 … Ez tuti téves! Nehogy már Kukutyinba telefonáljak! De hát, éljen a kockázatvállalás, teszek egy próbát. Ééés igen! Egyből! Márti fölveszi, és negyedórán keresztül beszélünk! Mivel szinte már nem is számítottam erre, az utcáról tárcsáztam, így nem volt nálam ceruza, ami alatt füstölhetett volna a… hát, a zsebkendőm. Papír sem volt nálam.

Joggal kérdezitek (ha egyáltalán eljutottatok idáig), hogy ilyen hosszas bevezető után mégis what’s the point?! Most azt akarod mondani, hogy az embereknek ezer a dolga? Hát köszi, vagyunk ezzel így egy páran…

Nem, a banális következtetések helyett inkább csak 3 dologra szeretném felhívni a figyelmet:

1. Pozitív végkifejlet. Jelen esetben a második felvonás.
   • Zene volt füleimnek Ancsin Zoli hangja! Felvette! Beszéltünk! Ez csodás! Igaz, hogy pont ügyintézés közben hívtam, és kérte, hogy később váltsunk pár szót, de ott voltam a finisben, és már csak pár óra választott el attól, hogy átszakítsam a célszalagot. Ugyan mi ez a futamidő egy örökkévalósághoz képest!
   • Szuda Rékával még gyorsabb volt, mint múltkor. Tárcsáz, kicsöng, egy-két-há’, és már hallgatom is a másnapi vizsgájára készülő leányzót a jelenleg épp (idézem) „kipusztult koli”-ból.
   • Benedek Mártival pedig bizonyára fénysebességgel kommunikálhattam, mert már nem is emlékszem rá. Róluk Mercédesz ad hírt.
2. Áldozatvállalás. Emberek, ezeknek a hallgatóknak nem derogál az, hogy a gyülekezeti szolgálat, a tanulmányok, a „jövedelem-” (esetleges szoctám, ösztöndíjacska) kiegészítő diákmeló meg a satöbbik (mondjuk szabadidő, rekreáció…) mellett még egy közösséget is összefogjanak, megszervezzenek. Ez nem jelenti azt, hogy aki ezt nem teszi, az nem jó keresztyén, és ejnye-bejnye, elkárhozik; csupán azt, hogy hihetetlen példa értékű hozzáállással találkozunk itten, és teljesen mindegy, hányan vannak egy alkalmon, vagy hogy sikerül-e minden héten összegyűlni – a részetekről, kedves Diákkörvezetők, minden oké, megteszitek, amit meg tudtok tenni, és nem hiszem, hogy az angyalok a mennyben diagramok és statisztika útján örvendenek a megtérő bűnösökön. Az Isten Országa nem számokban, hanem mibennünk van.
3. És nemcsak az angyalok, hanem mi is örülünk – ez a 3. pont. Az öröm. Azt hiszem, ezt nem kell magyaráznom, tkp. csak az előző bekezdést ismételném. Vagy inkább Mark Darcyt a Bridget Jones-ból: „Úgy, ahogy vagy”/vagytok. Kedves Diákok, mi így örülünk Nektek! Nem kell egy sztenderdnek megfelelnetek, ne gondolkozzatok kellenékben meg lehetett volnákban. Higgyétek el, hogy mi egyszerűen csak örvendezünk bennetek, hálát adunk értetek és kísérünk titeket imádságban és szeretetben. Legyetek igazán jelen abban, amiben vagytok. Minden egyéb csak luxus. Legyetek szabadok rá. „Mert ha megvan a készség, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs.” /2Kor 8,12/

És hogy mi a helyzet az említett diákkörökkel?

• Zoliék számára már elsőévesként (tavaly) kiderült, hogy a szegedi Természettudományi és Informatikai Karon többen vannak keresztények, és megfogalmazódott bennük, hogy milyen jó lenne közösséget gyakorolni. Aztán mostanra sikerült időpontot találni (kedd reggel (!) 7 óra), induktívan tanulmányozzák a Bibliát, imádkoznak, a vizsgaidőszakra pedig böjtláncot hirdettek.
• Rékáék esetében senki nem ismert senkit, a FB-esemény láttán mégis rögtön 10-en jelentek meg az első alkalommal, ami után „bandaként indultunk ki az épületből”, az ELTE TÁTK-TTK-IK Lágymányosi kampuszáról. Az összeérlelődés tehát megindult, azóta a félévben 4x-5x találkoztak.
• Mártiéknál a Károli Tanítóképzőjén megközelítőleg ugyanez a helyzet, ők első alkalommal csak a szakról találkoztak kilencen.

Köszönjük Nektek, „akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.” /2Kor 8,10/ Legyetek áldottak!

Facebook kommentek

komment