Postit!

A Postit! a diákkörös sztorik gyűjtőhelye. Olyan diákköröké, akik most épp élnek és virulnak. Na de valahogy létre kellett hívni őket! Egy ilyen teremtéstörténetről beszélgettem Horváth Zsófival, a pécsi közgáz-jogász diákkör egyik alapító anyjával.

Eredetileg egy konkrét sztoriról kérdeztem Zsófit, de kaptam helyette folyamatábrát:

– A legnagyobb élményem a MEKDSZ-szel kapcsolatban az volt, amikor elindítottuk a diákkört. Mivel Pécsen a karok nagyon messze vannak egymástól, egyszerűen nem ment át az infó, hogy van keresztény diákkör, én is harmadévesen kezdtem el csak járni a BTK-sba. A nyitó alkalmon Schauermann Peti kérdezte meg tőlem, hogy miért nem csinálok egyet a közgázon, ha úgyis „odavalósi” vagyok? Na, ezzel aztán bogarat ültetett a fülembe.

E kérdés + még egy kis lelkes bátorítás = MEKDSZ-vezetőképző hétvége → „ide Seben Glórival mentünk ketten, és azért küldtek, hogy akkor majd mi fogjuk átvenni a BTK-s vezetést, de igazából nekem nem ez volt a fő motivációm akkor…:)” ⇒ Fuchs Ágival vállalták (f)el az új diákkör megalapítását, irányítását. Illetve nem, előtte még gyorsan elmentek a téli táborba, mert „mi úgy tudtuk, hogy attól MEKDSZ-es egy diákkör az egyetemen, ha

1. van egy MEKDSZ-munkatársuk, aki felelősséggel tartozik értük
2. a tagjai, de legalább a vezetők részt vesznek egy táborban.”

Ezt követően, azaz 2006 februárjától pedig, tádááám! Már működik is a hivatalos közgáz-jogász diákkör a Pécsi Tudományegyetemen! Illetve… megint nem, mert „ahhoz, hogy bejegyzett diákkör lehessünk, kellett

1. dékáni engedély
2. ehhez be kellett nyújtanunk egy féléves tervet
3. a félév végeztével pedig egy jelentést, hogy mi történt a diákkörben.

Ezek után válhattunk csak hivatalos egyetemi szervezetté.”

Én közben a kagyló másik oldalán azon gondolkodom, hogy hogy nem hatott rájuk mindeközben a bürokrácia mérge… Hiszen ők csak össze akartak gyűlni páran az egyetemen! És mégis ennyi futkosásba került, hogy ezt megtehessék?!

De Zsófi úgy futott, „mint aki előtt nem bizonytalan a cél” (1Kor 9,26) – így alakult diákkör a pécsi közgázon.

• Így hirdették aztán magukat a kari újságban, körímélben, plakátokon.
• Így szerveztek ruhagyűjtést az egyetem bejáratánál.
• Így győződtek meg arról egy kérdőív segítségével, hogy közismertek a karon, és nincs az, hogy nem tudnak róluk.
• Így indítottak Vagyok-Bibliatanulmányozást, így adtak Vagyok-Bibliát Ákosnak, igen, az énekesnek, „merthogy keresztény is meg közgazdász is meg el akartuk hívni előadónak”.
• Így… Satöbbi.

– Hú, annyi mindent meséltél, Zsófi! Milyen gondolatra fűzzem fel most ezt mind? – kérdem én.

– Hát arra, hogy ha Isten elültet benned egy gondolatot, akkor azt hagyjad! Isten ad hozzá erőt, ha belépsz abba, amibe elhívott. Ha bárkiben bármi elhelyeződik, és kellő bátorítás társul hozzá, akkor csak csinálja!! Ha kevesen lesznek? Az sem baj! Élvezze ki azt, ami van! Ne aggódjunk! Nekünk a Gyura Gábor (ex-MEKDSZ-munkatárs) is mindig ezt mondta. Take it easy 🙂

Facebook kommentek

komment