Postit!

6.) A II. világháború szelében I. rész (1939–1940):
A háború vészes közeledtekor a következő körlevelet küldte ki a Világszövetség a különböző diákszervezeteknek:

„Minél jobban közeledik a világháború veszélye, annál fontosabbnak tartjuk, hogy biztosítsuk önöket arról a mély együttérzésről, amelyet a Világszövetség tagjai az egész világon éreznek az önök mozgalma iránt. Ha bár ne adja Isten, háború tör ki, és abban az Önök országa is részt vesz, nemcsak hajlandók vagyunk rá, hanem magunk is kívánunk minden lehetséges módon segíteni az önök mozgalmának abban, hogy folytassa a maga evangéliumi szolgálatát a diákok között.

Mint azt tudjuk, be is következett a háború 1939-ben. Hazánkban később kezdte a mindennapokat jelentősen átformálni, amikor 1941-ben Magyarország tettlegesen is bekapcsolódott a II. világháborúba. 1942-ben még szorosabb kapcsolatba került szövetségeseivel, aminek eredményeképpen a német csapatok 1944-ben megszállták Magyarországot.

Az 1939. január végi konferencián Révész Imre (ifj.) a felekezetköziség felett álló keresztény egység erejéről szólt. A konferencia eredményességének köszönhető a miskolci diákkör megalakulása.

Az 1939. augusztus 14 –20-án tartott tahi tábor témája „Világok határán” volt, mely az európai nehéz politikai helyzetre kívánt reflektálni. A statisztikából a következő általános képet nyerhetjük: az állandó résztvevők száma több mint 100, amiből 89 diák volt. Felekezetek szerint: református: 51; evangélikus: 31; katolikus: 2; anglikán: 3; felekezet nélküli: 1; izraelita: 1

Különös jelentőséget adott a tábornak, hogy a júliusi amszterdami világ-KIE konferencia egyes vendégei is ellátogattak a tahi táborba. Itt volt Francis House, a Világszövetség titkára, belga és afrikai résztvevők is jöttek, a cseheknek és a jugoszlávoknak azonban le kellett mondaniuk a látogatást a politikai események miatt.

1940-ben újjáépítették a tahi tábort. Az előző években lejárt bérleti szerződés felújítását követően 1940 nyarán építőtábort tartottak. A Pro Christo 1940. októberi száma a határok megnyitása előtt pár nappal kritikusan szemlélte, hogy mit tehetett volna a Diákszövetség vagy a magyarországi magyarság az elcsatoltság ideje alatt az erdélyi magyar diákokért és hogy mik voltak a Diákszövetség cselekvésképtelenségének okai. A cikk kifejtette az erdélyi IKE munkáját és köszöntötte a „visszatérő” diákszövetségeseket.

1940 őszétől a Diákszövetségnek saját misszionáriusa lett; a szegedi bibliakör elhatározta, hogy felvállalja egy misszionárius ellátásának – havi 25–30 pengőnyi – költségeit. A misszionárius John Thuketane volt, aki Shiluvane-ban, Északtranszválban végezte szolgálatát. A szegedi diákkör aktivitását látva a szegedi református gyülekezet is elkötelezte magát egy misszionárius eltartására.

Szerkesztette: Gulyás Ádám

Források:

1. Lente Boglárka Noémi szakdolgozata: A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség története 1949-ig annak missziói sajátosságai alapján; 2004, Debrecen, Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Missziói és Felekezettudományi Tanszék

1. Écsi Anikó szakdolgozata: A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség története: A megalakulásától az 1949-es megszűnéséig; 2011, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar

1. Szász Anna Boglárka szakdolgozata: A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség újraszerveződése a rendszerváltás idején; 2017, Debrecen, Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Missziói és Felekezettudományi Tanszék

Facebook kommentek

komment