Hogyan írnád le a szombathelyi diákkört?
Ha az elmúlt félévünket nézem, akkor azt tudom mondani, hogy egy nagyon értékes csapat jött össze, akik egészségesen kritikusak, és mindenki a saját személyiségével teszi színessé a diákkört.
A félév utolsó diákköri alkalma. Adventi forraltborozás a Fő téren
És hogyan alakult meg a diákkör?
2021 őszén, mikor elkezdtem Szombathelyen az egyetemet, kerestem a lehetőségeket, hogy hogyan tudnám közösségben megélni a hitemet. Volt a HÖK-nek egy tájékoztatója, amin az egyetemen működő alternatív lehetőségekről beszéltek. Rákérdeztem, hogy esetleg működik-e MEKDSZ diákkör, de nem is hallottak még róla. Úgyhogy első körben nem volt lehetőség, de ahogy haladt az ottani életem, igyekeztem nyitott szemmel járni, és észrevenni a lehetőségeket, illetve a legtöbb személyes beszélgetésem alkalmával felmerült a hitem. „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk. 6.45). Minden egyes tagot lehetőségként hozott Isten az életembe. Volt például egy gyakorlati órám az első félévben, ahol az volt az egyik feladat, hogy osszunk meg magunkról egy olyan tényt, ami jellemez minket és fontos számunkra, de mások nem feltétlen tudják rólunk. Ott az egyik szaktársam mondta, hogy hívő, pontosabban Istenkereső. Ez nagyon megmaradt bennem, és miután vége lett az órának, utána mentem, és elkezdtünk beszélgetni ezzel kapcsolatban. Aztán volt egy másik szaktársam, aki nem állami koliban lakik, mint én, hanem egy keresztény kollégiumban. Beszélgettünk és említette, hogy ott lakik, én pedig rákérdeztem, hogy mennyire volt tudatos a keresztény koliválasztás. E-kapcsán pedig megosztotta, hogy ő is hívő. Aztán van egy lány, aki egy senior MEKDSZ-es tagnak a testvére, és szintén ott tanul Szombathelyen, vele például így kerültünk kapcsolatba. Aztán megismertem egy sokadéves fiút is, akiről kiderült, hogy a szülővárosában van gyülekezetük… Végül nemrégen új szobatársaim lettek és übermultitasking – vacsora, tanulás és zenehallgatás közepette félfüllel kaptam el, hogy éppen a hitről beszélgetnek egymással. Őket aztán így hívtam el a diákkörbe.
Ez szuper! Mi az a momentum, ami a legközelebb áll a szívedhez a diákkörrel kapcsolatban?
Talán az, mikor egy ötödéves tagunk mondta, hogy régóta vágyott már hasonló jellegű közösségre az egyetemen, és hálás azért, hogy megalakult. Vagy az egyik lány például minden alkalomra süt valami finomat, meg a többiek is hozzájárulnak ezzel-azzal. Ilyenkor jó látni azt, hogy magunkénak érezzük a közösséget.
Készülnek a fini szendók a diákkörre
Most térjünk át a következő témakörre: a Te személyes Istenkapcsolatod hogyan, milyen lépéseken át jutott el idáig, hogy diákkör-alapító lettél?
A legmeghatározóbb alap 14 évesen kezdődött, mikor elmentem egy keresztény ifjúsági alkalomra a városban, ahol felnőttem. Gyakorlatilag a legkritikusabb életszakaszomban (14-20) tapasztalhattam és tanulhattam meg azokat a döntően fontos dolgokat, amik nélkül magamat ismerve, most biztosan teljesen másfelé tartana az életem. Szoktam úgy is hívni ezt az életszakaszt, hogy az élet iskolája. Istennel való találkozás, majd dönteni mellette, aztán pedig ennek mentén igyekezve élni az életet.
Hogyan jutottál el odáig, hogy érdemes lenne diákkört alapítani?
Az egyik pesti diákkörben korábban már online formában benne voltam, tehát többeket már ismertem a MEKDSZ-ből. Beszélgettünk velük arról, hogy lent tanulok Szombathelyen, és nincsen diákkör. Ez többeket megszólított és bátorítottak, imádkoztak. Ez volt az egyik fő tényező. A másik pedig az, hogy elköltöztem egy teljesen idegen városba, és kerestem a lehetőségeket, hogyan tudnék másokkal kapcsolódni hitben, illetve megosztani velük az evangéliumot.
Mint pszichológia szakos hallgató, hol kapcsolódik benned a formálódó szakmai hivatástudatod a közösségben betöltött szerepeddel?
Azt fontos megemlíteni, hogy a diákkör alapvetően nem lelkigondozásról szól. Két fő célja lehet, missziózni az egyetemen, illetve segíteni a résztvevőknek, hogy kapcsolódjanak egymással, és elmélyítsék a hitüket. Amikor találkoztam a többiekkel, azt éreztem, hogy nem hagyhatom elmenni magam előtt ezt a lehetőséget. Éreztem, hogy Isten-keresők, és hogy meg vagyok szólítva ebben.
A szabadtéri alkalmak egy tervezett helyszíne, a Csónakázó-tó
Mi az, amit a tanulmányaid hozzáadnak a diákkörvezetéshez?
Az elején nem is gondoltam volna, hogy mennyire sok kapcsolatot lehet felfedezni a pszichológia és a hit között. Úgy gondolom hogy a hit és tudomány nemcsak összeegyeztethető, de abszolút képesek serkenteni egymást. Amit a pszichológia feltár, azt Isten tudja egyedül teljesen begyógyítani. De leginkább arra figyeltem fel, hogy a hitet sok pszichológiai jelenség alátámasztja. Akár az igazságos világba vetett hit, vagy a transzcendencia motívum, mely arra irányuló lelki szükségletünk, hogy szélesebb perspektívából szemléljük az életünket, értelmes célt találjunk neki, és az abban való bizalom, hogy nálunk egy hatalmasabb erő kézben tartja a dolgokat. Bár maga a tudomány objektív és értékmentes, mégis rengeteg értéket hordoz azzal, hogy a „miértekre” és „hogyanokra” válaszokat adva, megértések útján is fejlődhessünk hitben.
Vezetőként mennyire vagy tudatos tervező típus, illetve mennyire hozol inkább zsigeri vagy inspirációs alapon döntéseket?
Önismeret kapcsán azzal kellett szembesüljek az utóbbi időben, hogy biztonságkereső vagyok, tehát igyekszem felkészülni akkor is, ha az egyetemi teendők miatt az utolsó pillanatra marad. De a csapat nagyon rugalmas, például volt hogy készültem egy témával, és felmerült egy kérdés, ami mentén aztán teljesen más témában beszélgettük végig az alkalmat.
Tehát nem vagy control freak?
Nem, egyáltalán nem.
Így a beszélgetés végéhez érve én arra gondoltam, hogy vessünk egy pillantást a nagy képre: Mi az amiben azt érzed, hogy a Mekdsz hiánypótló szerepet tud betölteni ma Magyarországon?
Alapvetően azt látom, hogy kevés az olyan keresztény közösség, ami otthont tud adni a fiatal felnőtt korosztálynak. Erre én is jó példa vagyok: fantasztikus ifiben nőhettem fel hitben, de a mai napig hiányzik egy olyan közösség, ahol hasonló mélységben tudok osztozni a velem egyidősekkel. Bár tudom, hogy más funkcióval rendelkezik egy diákkör, mint egy ifi. Én azon a napon voltam először Szombathelyen, amikor odaköltöztem, és nem voltak kapcsolataim. Szuper kapcsolódási lehetőségeket tud biztosítani egy diákkör. Akik egy szakra járunk, sokat segítünk egymásnak azóta a tanulmányainkban is – a későbbiekben pedig akár szakmai közösségek is alakulhatnak.
És ha megfogalmazhatnál pár tippet hasonló helyzetben lévőknek, akik esetleg szintén diákkör alapításában gondolkodnak, mit mondanál nekik?
Klisé, de igazából azt, hogy járjanak nyitott szemmel és szívvel. A lehetőségek nagyon sokszor ott vannak, és nem kellenek különleges készségek. Én attól például tartottam, hogy Biblia-tanulmányozást vezessek, mert nincsenek mély teológiai ismereteim, de Isten ezzel szemben megáldott egy magasfokú nyitottsággal és kezdeményezőképességgel. Ugyanis igazából az számít, hogy legyen egy téma vagy gondolatmenet, és legyenek lelkes tagok, akikkel együtt fejtegethetjük az igazán fontos dolgokat az életben. Azt hiszem, Isten így épít a semmiből nagy dolgokat!
So, what do you think ?