„Always look on the bright side of life!” – egy kedves barátom hallgatja rendszeresen a Python-himnuszt, amikor frontálisan ütközik az élet nehézségeivel. És, bizony, előfordul, hogy egy diákkörvezető tracklistjén is toplistás dallá válik az említett klasszikus. Sőt, továbbmegyek, mi van, ha perpill nincs is nagyon „bright side”? A diákkör életének nehézségeiről az ELTE TáTK-os Nagy Danka nyilatkozik.
– Elég mini a diákkörünk, egy fél éve Annával vezetjük a csoportot, de nagy most az elbizonytalanodás, hogy kell-e ez vagy nem…
– Hogyhogy?
– Hát, úgy, hogy más keresztény szervezetek is megvetették a lábukat a campuson, van itt pl. „LifeCafé” (egy óra evangelizáció, beszélgetés a diákokkal, aztán egy-egy témáról vita), meg kihelyezett gyülekezeti imaóra, és mindez persze nem baj, de kérdés számunkra, hogy akkor biztos kell-e erőltetni az x-edik kis csoportosulást? Mondjuk, még nem is voltak kiplakátolva az alkalmaink, amikor már jött egy nagyon lelkes lány, hogy ő a Sófár Konferencián hallott Marcitól a MEKDSz-ről, és akkor ő mostantól szeretne járni, és egyébként magyar-matek szakos tanártanoncként a Bölcsész Biblia-körbe is eljárogat.
– No, de hát akkor tökjó, hogyha ilyen kevesen is, de legalább vagytok! Már egy ilyen ember miatt is megéri, nem?
– Igen, és az is jólesik, hogy van egy lány, aki ugyan látja, hogy kicsit nehézkesen megyegetünk, de azért eljön kéthetente, hogy bátorítson. Ettől függetlenül annyira nem élünk és virulunk, mert ezer dolgunk van, és nem érezzük, hogy magunkat teljesen bele tudnánk tenni a szolgálatba… Hát, ez a nagy harci helyzet.
És itt most nyilván nem a Júdeai Népfront és a Júdea Népe Front közötti villongásokról van szó. Hanem harcról az idővel, harcról önmagunkkal, az általunk felállított elvárásokkal, melyekkel magunk generáljuk a csalódást… A felsorolás tetszés szerint bővíthető. Harcoljunk együtt imában mindezekért! „What have you lost? Nothing!”
Mily szó szökkent ki fogad kerítésén? 
Boldog-boldogtalan bizony bizonytalan
So, what do you think ?