Úgy tűnik, a panamai diákok igencsak figyelemfelkeltő módot találtak arra, hogy hitüket megoszthassák másokkal. Egy transzparensre a következőt írták fel: „Szexváros”, ezt tették ki az egyetemre, nem csoda, hogy sok diák érdeklődve állt meg előtte.
A statisztikák alapján Panamában naponta 11,5 tinédzser esik teherbe, és egyre jobban terjed az AIDS, már a harmadik leggyakoribb halálok. Mivel a közvélemény és a kormány is egyre többet fókuszál a témára, ezért döntöttek a diákok is e téma mellett.
A projekt a szexualitás különböző aspektusaival foglalkozik, mint például gondolatok, érzelmek, motivációk, cselekedet, szokások és életmód. Ezeket a témákat a különböző standoknál számítógépes játékok, videók, zene, dráma és történetek segítségével dolgozzák fel. Ezenkívül az érdeklődök lelkigondozást / beszélgetést is kérhettek egy pszichológustól. Egy erre létrehozott Facebook-üzenőfalon pedig bárki véleményt írhatott, és kitölthetett egy szexualitással kapcsolatos kérdőívet.
Marina Medina, az ottani főtitkár a következőket írta: „Az egyik standnál három ajtó volt három kérdéssel. Az első kettő ajtónál kép volt két kérdéssel: Mit gondolsz, hogyan viszonyul a társadalom a szexualitáshoz? Mit gondolsz, mik vezetnek oda, ahol most tartunk? A harmadik ajtó egy tükröt rejtett a következő kérdéssel: Te hogyan látod magadat?”
Egy másik standnál az egyik diák a „kielégíthetetlen nő”, azaz a samaritánus nő kontextualizált változatát olvashatta, mire megkérdezte az egyik keresztény diákot, Gibelyst, hogyan lehet valaki hűséges házastársához. Gibelys eléggé meglepődött a kérdésen, de hiszi, hogy Isten a megfelelő választ adta a szájába.
A diákok a kontextualizált bibliai történetek hallatán másokat is elhívtak, sőt egyik délután egy csoport verődött össze, és spontán elkezdtek Isten létezéséről beszélgetni.
Jocabed Solano, egy panamai munkatárs a következőket írta: „Jézus továbbra is keresi a diákokat az egyetemeken. Azokban a napokban mi voltunk az ő kezei, lábai, szíve és hangja. Amikor Isten szeretetéről beszéltünk, hevesebben dobogott a szívünk. Amikor Jézust megosztottuk másokkal, az örömöt hozott életünkbe. És habár tudjuk, hogy ők Jézust hallhatták, de mi is áldottak voltunk, hogy hallhattuk Istent az ő szeretetéről beszélni. Ez valóban egy beszélgetés volt Isten, közöttünk és köztük.”
A panamai egyetemisták találtak egy társadalmilag fontos témát, ami egyrészt sok egyetemistát érint, másrészt amihez ők mint keresztyének, releváns válaszokat tudnak adni (vagy ha kész válaszokat nem is tudnak adni, legalább el tudják gondolkoztatni kortársaikat). Adja Isten, hogy mi, magyar egyetemisták is ilyen világítótornyok tudjunk lenni a helyünkön, megtalálva azt a helyi (vagy akár országos) szintű témát vagy problémát, amire Krisztus nevében gyógyírt tudunk hozni. Azt azonban tudni kell, nem mi leszünk azok, akik meggyógyítjuk a társadalmi bajokat. A legtöbb, amit tehetünk, hogy engedjük, hogy Krisztus kezei, lábai, szíve és hangja lehessünk. Hajrá!
[A cikk eredetije az IFES-honlap blogfelületén, azaz ezen a linken olvasható.]
Valami nagynak vagy a részese! 
Orient expressz
So, what do you think ?