Postit!

A MEKDSZ mi vagyunk.

Játék és muzsika másfél órában

0

Diákköreink színes palettájáról eddig még nem került festék a Postit! vásznára a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem közösségéről. Ezt a hiányt pótolja Gusztin Rudi szellemes beszámolója. Olvassátok művészi érzékenységgel! 😉

are-musicians-smarter-than-everyone-else-1200x901Ha lehetek őszinte, elég későn indult be az idei diákkörözés a Zeneakadémián. Ha jól emlékszem, a szeptembert gyakorlatilag ki is hagytuk, de ezt fedje jótékony homály. (Nem tudom, miért lepődtünk meg azon az évszázados hagyományon, hogy az augusztust szeptember követi, amikor is folytatni kéne a diákkört.) Az első – még nem hivatalos – alkalmunkat egy kávézóban tartottuk, ahol hirtelen poénkodásból felindulva végre megtaláltuk a MEKDSz-körünk nevét. Úgy kezdtük, hogy időpontot próbáltunk keresni. Mondtuk, hogy nem baj, ha valaki korábban elmegy, nem kell olyan mereven kezelni az időpontot, főleg, ha órára siet. Ekkor elkezdtünk viccelődni azon, hogy a diákkör olyan, mint a Búcsú szimfónia utolsó tétele. (Haydn elégedetlen volt a zenészek fizetésével, ezért az utolsó tételben a zenészek sorra elhagyják a pódiumot, a végén már csak két hegedűs marad.) Ezt azzal fejelte meg valaki, hogy viszont úgy kezdődik, mint egy fúga: először csak egy valaki van jelen, aztán sorban csatlakoznak hozzá mások. (A fúga az a zenei műfaj, amikor először csak egy szólam hangzik fel, utána csatlakoznak sorban a többiek.) Innen a név: Fúga diákkör. (NB. Nem keverendő össze a Fügével. :-))

Hogy miben különbözik egy zenészekből álló diákkör? Általában mindenki azt kérdezi, milyen nálunk a dicsőítés. Nos, e kapcsán két dolgot említhetek. Az első: a legtöbbször többszólamú, ami nagyon jól szól és nem mellesleg lélekemelő. A másik kapcsán egy történetet hadd osszak meg. Egy olyan dicsőítő éneket énekeltünk, amiben hangnemváltás van, de mivel elég puritán módon volt megoldva, Lidi kétségbeesetten próbált egy jó modulációt kitalálni hozzá. „Hogyan menjek át F-dúrból G-be?” – ezen görcsölt percekig. Már mindenki mondogatta, hogy mindegy, csak menjünk tovább, hisz az ének kellős közepén voltunk, szerettük volna befejezni. Ő ennek ellenére még a modulációval volt elfoglalva. Vannak olyan szerencsés diákkörök, ahol nem gond F-ből G-be átmenni úgy, ahogy az le van írva a kottában. Nálunk ez nem feltétlenül van így. Szakmai ártalom. De hát mindenkinek megvan a maga keresztje. 🙂

Musicians.

Facebook kommentek

komment

So, what do you think ?