Postit!

„Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral!” – olvassuk Pál intését Timóteushoz (1Tim 5, 23). Szabad fordításban megfogadta ezt a pécsi diákkör is. Ha egyszer beköszöntött a nyár, nem árt egy kis tüzes vízzel hidratálni…Vigyázat! Csak belső használatra! 😉

– Az alapkoncepció az – meséli nekem Vénosz Zsombi -, hogy diákkör után mindig beülünk még „valahova” – sejtheted, hova 😉 Ez tökjó alkalom arra, hogy elhívjuk azokat a barátainkat, akiket riaszt a körbenülős komolykodás, és így legalább tudunk velük beszélgetni.

– És ezen felbuzdulva mentetek pálinkát főzetni – találgatok.

– Neeem, a pálinkafőzés alapkoncepciója pedig az, hogy évente egyszer egy szeniorunk révén mindig lemegyünk Pécsváradra, egy csendes hétvégére. Ne, inkább ne hívjuk „csendes”-nek, mert az minden, csak nem csendes, legyen diákköri hétvége. Szóval, lemegyünk a diákköri hétvégére, és lám, a telken ott egy hatalmas fa, tele érett cseresznyével. Fogtuk, jól „megszedtük magunkat”, az elején mindenki ezzel foglalkozott, aztán a fele társaság áttért magozásra, és a végén egy 40 literes hordóba öntöttük munkánk szó szerinti gyümölcsét.

– Amiből aztán…

– … 4 liter lélekmelegítő lett. Ezeket az említett szeniornál hagytuk megőrzésre, illetve egyet felhoztunk az irodába a munkatársaknak.

És – amint a mellékelt ábra is mutatja – örömük teljessé lett (Marcié legalábbis biztos : ) .

Facebook kommentek

komment