Postit!

Már hogy lenne pont ő „álságos”? 😉

Kaméleon. Nem túl kedves figura. Általában mi jut eszünkbe róla? „Olyan kétszínű, álságos!” „Mindenkinél próbál bevágódni!” „Nyilván mindig azt az arcát mutatja, ami adott helyzetben az érdekében áll.” stb. Általában. Nekem most mégis a MEKDSz-munkatársakról ugrott be… Micsoda?!

Nem éppen a klasszikus értelemben vett költői hasonlat, de ha belegondoltok, tényleg van benne valami. A munkatársak munkaidőben általában a MEKDSz-irodában tartózkodnak. Általában. Merthogy időnként, utazótitkári minőségükben vidéki diákkörökbe látogatnak el, s ezek során eshet meg a „színeváltozásuk”. Roni ezen a héten egyenesen turnézott: először is kedden a veszprémi csapatba olvadt be.

– Péter Hajninál aludtam Hajmáskéren. Még jó, hogy nincs macskájuk, amitől negyedórán belül tüsszögőrohamba fulladtam volna…

Egy jó kaméleon mindent kibír – esetlegesen egy macskaattakot is; mivel azonban erre nem került sor, továbbállt Pécsre.

– Glórival együtt vezettünk beszélgetést arról, miért jó gyülekezetbe járni, közösséghez tartozni, egyházak és a MEKDSz viszonya, különbség, hasonlóság et cetera… Voltak csendesebb tagok, akik nem szóltak hozzá sokat a témához, de az alkalom után elmentünk egy vendéglátóipari egységbe, ahol szintén nem voltak olyan nagy hanggal, és ezt nem azért mondom, mintha ez baj lenne, egyáltalán nem az; így legalább tudjuk, hogy nekik egyszerűen a csend az alaphangjuk : ) És nem azért nem beszélnek sokat, mert zavarba jöttek attól, hogy „Juj, itt van két meós a MEKDSz-irodából! Most aztán nehogy valami rosszat mondjunk…”

Kaméleon – mert tökjól elvan a maga megszokott helyén (~az irodában). Amikor pedig új környezetbe kerül, alkalmazkodik, és adott esetben a befogadó környezet számára sem tűnik fel, hogy egy egy délutános, -éjszakás kalandot töltött el a diákkörben.

Na, ki tekint ezek után görbén Istennek e kedves teremtményeire? : )

Facebook kommentek

komment