Postit!

A MEKDSZ mi vagyunk.

Így diákkörözünk mi

0

„Na, meglátszik, hogy nem gyakran járnak étterembe. Mennyire zavarban vannak, főleg az a két vihogó lány ott! Vajon mire fel lehet ez az egész?”

„Mintha csak a macskám farkára léptek volna, úgy szól ez az ének…”

pig-eating-ice-creamI. sz. járókelő: „Persze, jobban megéri, mint fejenként venni a gombócos fagyit, de hogy itt nyílt színen kanalazzanak egy csomóan ugyanabból a doboz jégkrémből?! Mint kismalacok a vályúból…”

→ Sőt, még kekszet is mártogattunk a rendkívül könnyű és finom hűsítőbe, miközben Jakabról (Alfeus fia? János testvére? Vagy Jézusé?) beszélgettünk az Arborétumban. Alternatív Biblia-kör. Eleve úgy kezdődött, hogy A. félmeztelenül és polifoamokkal felszerelkezve jelent meg a bejáratnál, diákkörünk női tagjai:

– Arról nem volt szó, hogy strandra is megyünk…
– Neeem, csak most jöttem úszásból.
– Ja…

Végül is, ugyanúgy volt szánsájn, hálidéj, napfürdő és vízalámerülés – csak mi most épp az éltető vízben mélyültünk el. Nem gondolni a körülöttünk mászkálók “kétes megítélésével”. Elheverészős gondolatforgatás, midőn eszegetjük ama fagylaltot.

≈ Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged a Coli földjéről, a szolgaság házából. – Köszönjük, ránkfért már : )


Pincér: „Na, meglátszik, hogy nem gyakran járnak étterembe. Mennyire zavarban vannak, főleg az a két vihogó lány ott! Vajon mire fel lehet ez az egész?”

→ Hát, arra fel, hogy társaságunk egy tősgyökeres tagjának kis kabátja szűk zsebében egész véletlenül akadt egy SzÉP-kártya, amit hó végéig feltétlen le kellett enni, ó, szegény mi… A lényeg: délután 5kor sms érkezik, hogy este 9re szedjem össze a csapatot. Hát, jó, végül is, a vacsorameghívás mindenki számára vonzó alkalom.

– Úgy néz ki, hogy leszünk vagy öten-hatan, van annyi pénz? – kérdezem a SzÉP-est.
– Ha csak nem osztrigát rendeltek, belefair [sic!].

Heten lettünk végül, hortobágyi húsos palacsintával, rántott jércemellel brokkoliágyon stb. Hmmmm 😉

≈ Ha valakik meghallják az én szómat és megnyitják az ajtót, bemegyek azokhoz és velök vacsorálok és ők énvelem. – Hála, Jézus, jó volt Veled!


II. sz. járókelő: „Hallgatnák inkább szépen-csendben a madarakat! Mintha csak a macskám farkára léptek volna, úgy szól ez az ének…”

→ Jó-jó, lehet, hogy nem mindig állunk a kétvonalas C magaslatán, és megkockáztatom, nem is baj, ha inkább a szövegre figyelünk, amikor ezt énekeljük a Csipkebokorban: „én sem kérdezem, mivégre és hogyan, megyek, amerre visz az út, csak el ne hagyj, Uram!” És a hangunk nagy hirtelenjében tömjénfüstként száll az Arborétumban.

„Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak Téged!” /Józs 1,5/ – Olyan jó ezt tudni, Istenem!

Ezzel az üzenettel int búcsút a nyárra az I. sz. járókelő, a pincér, a II. sz. járókelő + Egyik-Másik Fanni az Eötvös colis diákkörből. Szia, MEKDSz! 😉

 

 

Facebook kommentek

komment

So, what do you think ?