„S ők kirakott kész étkek után kezüket kivetették.” Nemcsak az Odüsszeia hősei, az Agamemnon-band és még csak nem is a kiéhezett kollégisták. Hát akkor kik? A MEKDSz leköszönő diákkörvezetői!
Képzeld el, hogy fél/ egy/ másfél/ hat évig vezetsz egy diákkört: készülsz az alkalomra, moderálod a beszélgetést, szervezed a találkozókat, plusz programokat, meghívsz egy neves előadót, kezeled a levlistát, és amikor átadod a stafétabotot, a hivatalos „köszönöm” egy, a kapcsolatlistáról történő levételedről értesítő ímélben merül ki.
Ennek megváltoztatása érdekében mit fundáltak ki a MEKDSz-munkatársak? Nem mást, mint hogy egy közös ebéd keretében hálálják meg a „búzafogyasztó földi halandók” áldozatos munkáját. Az agapéról az eddigi BUSZ-vezetőt (Budapesti Szósz, pázmányos diákkör), Mercédeszt kérdeztem.
– Arról beszélgettünk, hogy milyen volt vezetőnek lenni, hogy éltük meg, hogyan éreztük benne magunkat, mennyire passzolt ez az irányító szerep a személyiségünkhöz. Meg hogy mennyire szeretjük a MEKDSz-t, és most hogy állunk vele, hogy benne is vagyunk félig meg nem is…
– És gondoskodtál az utánpótlásról? „Mondd meg a kérdésemre: mit is rejt bévül az elméd?”
– Két nagyon lelkes lány, Gréta és Panni viszik tovább a diákkört, tök szívesen vállalták! Már volt egy egész napos megbeszélésük az irodában Glórival, és csomó ötletük van az elkövetkezendőkre. Szerintem nagyon jó félévnek néznek elébe. 😉
Imádkozzunk a BUSZ-ért! Hogy aztán „az álom ajándékát átvenni, ledőljünk” – mint ahogy tele hassal tehették ezt Mercédeszék : )
So, what do you think ?