„Csak szállnak, libegnek a színes gömbök…” Az emberek feje fölött fújni kezdem a szappanbuborékokat. Látom, ahogy felnéznek, először csodálkoznak, majd elmosolyodnak. Eszükbe jut sok gyerekkori emlék, mikor még ők fújták a színes világ-gömböket az utcán vagy az udvaron. Babettel egymásra mosolygunk mi is. Látjuk, ahogy feloldódnak az emberek, akik eljöttek a támogatói estre. Csend lett. Majd áramlottak a szavak a versekből, majd újra csend lett, hogy az egész kezdődhessen újra elölről. 
Majd Gábor elmondja, hogy azt szeretnék, hogy megszülessen köztünk az irodalom lelke. Kicsit patetikus kezdés, gondolom magamban, de aztán csak elmerülök az irodalomban. Körülnézek, látom, hogy ez a cél nem lehetetlen. Szívderítő látvány. Sokszor szembesülök azzal, hogy kevesen foglalkoznak az irodalommal manapság. A buborékoktól lassan elérkezünk az éjszakáig. Fel kell ocsúdni, hiszen le kell majd kapcsolnom a villanyokat. Felállok, körülnézek. Látom, hogy a közönség elmerülten néz, már nem is csak a színpadra, de önmagába. Közösség lettünk. A közel kétszáz ember egy óra alatt összeért, ez a folyamat pedig a sütik mellett is folytatódhatott tovább. „Csak” ennyi történt…
Feke Eszti utóhangja a 2015. március 14-ei MEKDSz támogatói estről. Köszönet mindazoknak, akik szervezték, tervezték, előkészítették, kivitelezték, a közönségnek, az előadóknak, a jelenlevőknek és a távollevő imatámogatóknak, adakozóknak! És végül, de legkevésbé sem utolsósorban tudjuk, kinek – Hála Istennek! Láttad már egyébként a MEKDSz fotóalbumát a rendezvényről?
Ti vagytok a Krisztus tes(z)te 
„Künn a fákon újra szól a…”
So, what do you think ?