Múlt héten, április 14-én volt az egyéves évfordulója annak, hogy a Boko Haram nevű terrorszervezet 276 iskolás lányt rabolt el a nigériai Chibokból (lásd az Index beszámolóját itt). 57-en közülük az elrablást követő órákban sikeresen megszöktek, ám 219 lányt azóta is eltűntként tartanak nyilván. Hogy mi lett velük? Valószínűleg szakácsnak vagy szexrabszolgáknak használják őket.
Vajon milyen lehet egy ilyen helyen egyetemi diákmissziót vezetni? Következzen elsőként egy Nigéria északi országrészéből származó diák (itt történik a legtöbb gyilkosság és erőszakos megszöktetés), majd egy NIFES-munkatárs és végül az EPSA (Afrika angol és portugál nyelvterületű régiója) regionális IFES-titkárának beszámolója.
A hallgatók rendkívül ki vannak téve annak a nyomásnak, hogy Jézust megtagadják és hitüket feladják. „A tanulmányi környezet kiszámíthatatlan és megbízhatatlan. A diplomaosztó dátuma bizonytalan, mivel az iskolák nincsenek folyamatosan nyitva. Egyszóval nagy a káosz. Több olyan keresztyén csoport is van a terroristák hatósugarában lévő területeken, akik félnek megtartani az összejöveteleit, hisz nincs senki, aki megvédje őket. Még a keresztények ruházata is megváltozott, hogy jobban beleolvadjanak a tömegbe. Most már nincs szabadságunk arra, hogy megosszuk hitünket másokkal, hiszen pórul járhat az, aki beszél a hitéről.”
Daniel, aki szintén északon lakik, a következőképpen számol be: „Nem könnyű a diákmozgalom vezetése egy olyan helyen, ahol sosem tudod, hogy a Boko Haram mikor és hol csap le vagy robbant fel valamit. A húsvéti konferencia dátumát például azért kellett megváltoztatni, mert a muszlimok megfenyegettek, hogy az északi keresztények vérét ontják, ha az országos választáson olyan eredmény születik, ami nem tetszik nekik.”
Gideon Para-Mallam pedig arról beszélt, milyen embert próbáló időszak ez a régió számára. „A chiboki lányok most lennének elsőévesek az egyetemen, valószínűleg sokan közül betagozódtak volna valamelyik egyetemi NIFES-csoportba. Ehelyett vagy házasságra kényszerítették, vagy eladták őket a szomszédos országokba. Isten viszont arra hív, hogy ilyen helyzetekben is bízzunk benne.” Éppen ezért Gideon azt mondja, él bennük még a remény, hogy a lányokat megtalálják és visszahozzák szüleikhez. A konfliktus kirobbanásakor sok nigériai keresztényt, főleg fiatalokat kísértett meg az, hogy megtorolják a történteket. Az IFES EPSA a NIFES-szel, más egyetemi keresztyén csoportokkal és muszlim egyetemista ifjúsági vezetőkkel, többek közt a Muslim Student Society-val (Muszlim Diákszövetség) is együttműködik azon cél által vezérelve, hogy mindkét felet békére intsék.
Daniel is optimista a jövőt illetően. „Megélni a Szentírás szerinti keresztény »Szeresd ellenségedet!« nem könnyű számunkra. De az Igén keresztül bátorítjuk egymást, és kérjük Isten kegyelmét, hogy úgy tegyünk, mint Jézus. Isten hűséges volt ezidáig.”
Az eredeti cikket itt találod. A képek forrása: constative.com és ifesworld.org.
Sírjatok a sírókkal 
Ami a való
So, what do you think ?