Tudjátok, vannak azok a mondatok, amik azzal kezdődnek: „Ön tudta, hogy…?”, vagy épp: „Hallotta már…?” – a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BUSz diákköre konferenciát szervezett Vissza a valósághoz címmel, ahol amellett, hogy végig az evangélium, az intelligens és szerető Isten állt a fókuszban, annyi érdekes információval láttak el, hogy nem győztem elsatírozni a fent említett kérdő mondatok záró írásjeleit.
De előbb egy kis történelmi háttér:
– A Biblia Szól Egyházon belül szerveződött a Vissza a valósághoz munkacsoport, akik egyszer Kaposváron, a gyülekezetünkben tartottak konferenciát – mondja Gréta, az egyik BUSz-vezető. – Nagyon tetszett, és arra gondoltam: miért ne hívhatnám el őket ide is?
Grétáék célja az volt, hogy egyrészt Krisztushoz vonzzák az érdeklődőket, másrészt hogy a közösségen keresztül segítsenek megélni a hitüket hallgatótársaiknak – a szerint a szemlélet szerint, amit a diákkör hirdetőtábláján is olvashattam: „Jesus died for you in public, don’t only live for Him in private”, azaz „Jézus meghalt érted nyilvánosan, ezért ne élj hát érte csak magányosan!”
És akkor most következzenek a „Tudta, hogy…?”-ok a többfelvonásos előadás-sorozatból:
– A morpho-lepke irizáló színének (azaz hogy eltérő szögből és megvilágításból a többrétegű interferencia eredményeként más színűnek látjuk) azonfelül, hogy szép, a jeladásban és a hőháztartásban is nagy szerepe van?
– A frusztráció főként két dologra vezethető vissza: az ember értelmetlenségtudatára és a veszítéstől való félelmére – ez utóbbi lehet a halálfélelem, vagy pont az élettől való félelem, ti. hogy rosszul fogjuk élni. Mennyire meg tudja változtatni a hozzáállásunkat a mához, ha tudjuk, hogy ennek az egésznek van folytatása!
– Isten 1) személyes, 2) végtelen és 3) egységben és sokszínűségben létező Isten. A 3) pont különbözteti meg a keresztény Isten-képet a muszlim és a zsidó Isten-képtől.
– Einstein szerint a világban fellelhető tudásnak mindössze 1%-ára tehetünk szert. Ha Isten akarná, akkor simán kiléphetne ebből az 1%-ból. Mivel nem teszi, ez bizonyítja, hogy Ő meg akarja ismertetni magát velünk.
Elég későre járt már, és úgy éreztem, nem bír el többet az elmém. Amikor Ármint, a Corvinus Füge diákkörének vezetőjét kérdeztem, hogy hogy tetszett neki ez az egész, a kauzalitás elvét ismételte:
– Persze, a passzív tudásomban megvan, de azért jó volt most újból rácsodálkozni arra, hogy az ok okozata mennyiségileg kisebb és minőségileg alacsonyabb rendű, mint maga az ok.
Nos, igen. Ilyen az, amikor az ember lánya mentálisan már túl fáradt már ahhoz, hogy valami konkrétat kérdezzen, válasz gyanánt mégis valami újabb elmemozgató dolog érkezik. Azt hiszem, mindezek után nem árt nekem egy kis újratöltés…
Ami a való 
Kiürült a kamatkamra
So, what do you think ?