Postit!

Végül is, mindegy, hogy Jézus létezett-e vagy sem, vagy hogy ő most Isten volt-e vagy sem. Az a lényeg, hogy amit tanított és amilyen példát mutatott, az jó, építő, beépült a társadalmunkba, illetve még fontosabb, hogy Te személyesen hogyan viszonyulsz hozzá, neked mit jelent és neked mit szimbolizál az ő karaktere. Ugyanúgy inspiráló és motiváló lehet, mint számtalan fiktív, mitológiai vagy popkulturális figura, akiknek valós eredetével nem kell vagy nem érdemes törődnünk, sokkal fontosabb, hogy hogyan hatnak ránk.

Rengeteg embernek meg sem fordul a fejében megkérdőjelezni egy-egy híres történelmi vagy mitológiai szereplő eredetét, és bizony nagyon sok, a múltban valóban létező személy is az évszázadok során legendás, szimbolikus figurává silányult, miközben bizonyítékok egész áradata vár arra, hogy bemutassák: nagyon is valóságosak voltak. A legtöbben azonban sosem veszik a fáradságot, hogy akár csak felületesen is átfussák azokat a ma már nagyon könnyen hozzáférhető információkat, melyek feketén-fehéren mutatják a történelmi tényeket.

Mi a helyzet Jézus Krisztussal? Vajon mennyivel ér többet Harry Potternél, Luke Skywalkernél, Odüsszeusznál, Artúr királynál, Zeusznál vagy Odinnál, ha megelégszünk azzal, amit ő szimbolizál, amit számunkra egyenként, szubjektívan jelent? Ez a kérdés szinte ott dörömböl a kapuinkon, sokan (még keresztények is) mégis figyelmen kívül hagyják, mert egyszerűbb a mellette vagy ellene álló előfeltevésekből kiindulni, illetve abból, ami boldoggá tesz minket. És mi a helyzet a tényekkel? Milyen alapon állítják a keresztények, hogy Jézushoz nem mérhető Buddha, Gandhi, a különböző vallások, mitológiák istenei?

És mi van, ha Jézus nem támadt fel a halálból? Mi van, ha a Da Vinci-kód felvetései valóban megállják a helyüket? A kereszténység akkor is az lenne, mint ami? Indokolt dolog lenne, hogy sok millió keresztény a világ különböző pontjain őszinte meggyőződéssel gyakorolja a vallását, keresztény közösségbe jár, erkölcsi alapon népszerűsít, illetve ítél el dolgokat? Lenne-e létjogosultsága az egésznek, az intézménynek, egyes emberek hitének és Jézus személyes példaképpé, sőt megváltóvá tételének?

Ezeket a provokatív kérdéseket járja körül Lee Strobel oknyomozó újságíró A Jézus-dosszié c. írásában. Ahogy a könyv ismertetőjében szerepel: „Szívós makacssággal ered az igazság nyomába, nem kímélve interjúalanyait a kemény és kínos kérdésektől sem. Számtalanszor nem elégszik meg az első, második, de még a harmadik érvvel sem, mert a tőle telhető legnagyobb alapossággal akar a kérdések végére járni. A könyvből kibontakozik a szerző személyes lelki útja is, melynek során a tények és bizonyítékok súlya alatt olyan következtetésre jut, ami őt magát is megdöbbenti.”

Sólyom Benjámin

Apropó, az evangéliumok hitelessége – az egri diákkör A történelmi Jézus címmel hétfőn előadást szervezett, ahol ugyanez volt a téma, az egyik töri mesterszakos hallgató prezentálásában. Imádkozzatok a gyümölcseiért! 🙂

Facebook kommentek

komment