Nem is olyan régen az IFES blogja beszámolt a választások utáni zavaros helyzetről… nem, nem Amerikában, hanem Gabonban. Ezt mint hűséges csatlósok, a magyar blog is lehozta. Azóta Penny Vindennek lehetősége volt két gaboni középiskolai diákmissziós vezetővel beszélgetni a diákkörös tapasztalatairól. Elvégre, ahogy Penny fogalmaz, öröm megosztani az ő lelkesedésüket, kitartásukat és bátorságukat a nehézségek közepette. (Megjegyzés: igen, jó pár IFES-es diákmozgalom a középiskolákban is végez diákmissziót. Ezzel szemben a magyar diákmozgalom kifejezetten az egyetemre fókuszál.)
Boris az evangelizációnak egy egészen sajátos módját választotta. Megtérése előtt szeretett lányokkal chatelni (valaki a megtérése után is – a ford.), meglehetősen sokat. Egy nap eszébe ötlött, hogyan lehetne ezt a lelki ajándékot (hm…) felhasználni, hogy a diákmozgalom növekedjen. „Megkörnyékezett” egy lányt azzal a szöveggel, hogy van egy barátja, aki nagyon kedves, segítőkész, sosem hazudik, akiben teljesen megbízhat. A hencegés meghozta gyümölcsét, és a lány szerette volna megismerni ezt a fiút, így Boris összehozott egy találkát, ahol végül elmagyarázta, hogy ez az ismerős nem más, mint Jézus maga, a mindenkori legjobb barát. Csodák csodája, a stratégia működött, azóta a lány a GBG lelkes tagja. (Érdekes, szerintem errefelé egy akkora pofont lekevert volna a lány a fiúnak, hogy a Kende utcáig repül.)
Ezek alapján akár azt is gondolhatnátok, hogy Boris komolytalan, ám ennek talán ellentmond, ahogyan arról mesél, miért tagja a GBG-nek: „Azért, mert motivál, hogy az odaszánt keresztény diákok lelkesen és önként megosztják hitüket egy olyan környezetben, ami ellenséges az evangéliummal és a keresztényekkel szemben, s teszik mindezt úgy, hogy a felekezeti határokat lebontják. És azért is, mert szeretném látni, ahogy a diákok személyes, lelki, intellektuális, közösségi és kulturális síkon is teljessé lesznek.”
Abdiel, a másik diák története pedig arról tanúskodik, mit jelent bátornak lenni az evangelizáció során. Abdiel rendszeresen megosztja az örömhírt diáktársaival, ám egyik ismerőse egy időben mindig akadékoskodott. Egyszer azonban úgy döntött ez az illető, hogy elmegy a diákköri alkalomra – s ott „véletlen” elimádkozta magát és megtért. Veszélyes dolog ez az imádság, csak óvatosan vele! A tanárok meglepődtek azon, hogy botrányos viselkedése mennyire megváltozott. Mikor Penny nemrégiben megkérdezte, hogy s mint van a bajkeverő, Abdiel ezt mondta: „Nagyon lelkes. Az új tanévben azt tervezi, hogy beindít egy Biblia-tanulmányozást egy másik iskolában.” Arra a kérdésre pedig, hogy mit szeret leginkább a GBG-ben, Abdiel így felelt: „sok mindent”. Kicsit kifejtve: „Abban a kegyelemben részesültünk, hogy közösségben lehetünk egymással, ahol a hátterétől, törzsi és faji származásától függetlenül bárki megoszthatja élettapasztalatait.” Bár Gabonban vannak etnikai csoportok közötti problémák, Abdiel szerint a GBG-ben Krisztusnak köszönhetően semmi sem akadályozza őket, hogy találkozzanak, nincs probléma az integrációval.
Másutt viszont megtapasztalhatta, mit jelent az etnikai csoportok közötti feszültség. Egy alkalommal, amikor angolból kellett vizsgáznia, a tanár, aki egy déli törzsből származott, kettesével behívta a diákokat az irodájába. Abdiel egy olyan diáklánnyal volt párban, aki beszélte a tanár nyelvét, így a belépésüket követően a lány egy ideig eldiskurált azon a nyelven a tanárral, majd anélkül, hogy egyetlenegy angol szót is kiejtett volna, a tanár elengedte a lányt, Abdielnek viszont ott kellett maradnia vizsgázni. A vizsgaeredmény a következőképpen alakult: Abdiel 8 pontot kapott a 20-ból, a lány – aki nem is vizsgázott – pedig 14-et. Hogy dühös volt-e az emberünk? „Ilyenkor nem sok mindent tudok csinálni – mondja ő. – Nem érdemes felhúzni magam rajta, inkább imádkozom, hogy Isten változtassa meg ezt az országot. Keresztényként változást hozhatunk azáltal, hogy megosztjuk az igét diáktársainkkal, hogy megláttatjuk velük, hogy a vizsgás sztori is egyfajta csalás, és csalni bűn. Bátoríthatjuk őket arra, hogy igazak legyenek azáltal, hogy behozzuk a képbe Jézus személyét.”
Csatlakozzunk Abdielékhez ebben a fohászban! Imádkozzunk a gaboni diákokért, hogy szavaikon és megváltozott életükön keresztül hitelesen tudják képviselni Krisztust környezetükben.
Ha kíváncsi vagy a cikk eredetijére, kattints ide! A kiemelt kép forrása pedig ez az oldal.
Dunán innen, Tiszán túl: Kelet-Timor 
Hova jutunk?
So, what do you think ?