Nem kell levéltárakat kutatnunk, évszázados forrásokat elemeznünk ahhoz, hogy diákseregek mindent és mindenkit mozgósító tevékenységeinek nyomaira bukkanjunk. Úgy hiszem, hogy komolyabb statisztikai alátámasztás nélkül is kijelenthetjük: Európa történelme során a legtöbb mozgalom a felsőoktatásban részt vevő diáksághoz kapcsolható. „Az egyetemista egy külön állatfaj!” – hangzott egyszer mellettem a villamoson, nem éppen derűs hanghordozással.
Anyahajónk, a MEKDSZ, olyan diákokból szerveződik, akik valahogy nem tudnak a fenekükön maradni, és a fogékony, rajongó természetű egyetemisták között komolyan veszik Jézus tanítását: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében!”
Azok a diákok, akik szeretnék elérni társaikat az evangélium üzenetével az egyetemen, rengeteg inspirációt kaphattak a Presence alatt arra, hogy ezt hogyan tegyék. Az esti plenáris előadások keretében ismerkedhettünk meg Michael Ots evangélistával, akinek a fő profilja a missziós hetek szervezése, kivitelezése. Ezekről a hetekről már Hajde Balázs is beszámolt a Téli Táborban – ha másra nem is, a palacsintára és a még-több-palacsintára biztos mindenki emlékszik!
Hogy mik is pontosan a missziós hetek? Azért sem szorítkoznánk definícióra, mert akkor óhatatlanul leszűkül az értelmezési keret, és a missziós heteket szervező szorgos kezek nem alkothatnak olyan szabadon, kreatívan. A konferencia fényében a missziós hét lényege: a diákkör szemmel látható, fülekkel hallható jelenléte az egyetemeken. A missziós hét egy olyan egyhetes nyílt programsorozat az adott karon, ami az egyetem polgárait foglalkoztató, provokatív témák segítségével olyan beszélgetéseknek teremt alapot, melyek során megnyilvánul a keresztény álláspont – és maga az evangélium! (Nocsak, mégis egy definícióféleség kerekedett ebből…) Ehhez jól jön egy szabadtéri installáció, egy rögtönzött kávé-, teaház, egy szervezett kirándulás, filmdélután. Minden olyan platform, ahol a diákok véleményt nyilváníthatnak hittel, Istennel, az evangéliummal kapcsolatban. A hét lezárásaként pedig hívhatunk egy előadót, aki egy beszéd és/vagy kerekasztal-beszélgetés során megválaszolja a hét közben felmerülő kérdéseket. De ez csak egy forgatókönyv a sok közül!
Hajlamosak vagyunk arra, hogy egy-egy állapotba belesüppedjünk és elkényelmesedjünk. Így van ez az egyetemistaléttel is. Bárcsak örökké tartana – és nem is olyan nehéz ezt elképzelni, annyira benne élünk ebben az életformában. Aztán arra leszünk figyelmesek, hogy az egyetemi évek elrepültek… Kihoztuk-e belőlük a legtöbbet? Elértünk-e annyi embert, mint amennyi szomjazik az evangélium igazságára?
A Presence-en olyan főelőadót is köszönthettünk, aki 30 éve egy muszlim országban az evangélium ügyéért mozgolódó diákok hatására ismerte meg Krisztust. Az ő bizonyságtétele hitelt ad a mindennapi evangelizációnak, és egyben felhívást intéz hozzánk.
Vágjunk bele, kezdjük el! Legyen az evangelizáció életforma! Mellette tartsuk észben, hogy nem nekünk kell szemléletváltásra bírni másokat. Az evangélium üzenete elég erős ehhez. Legyünk csak a szócső, melyen keresztül áradhat a jó hír! Engedjük ki az Oroszlánt a ketrecből, és Ő majd elvégzi az emberekben azt, amire csetlő-botló szavaink úgysem lennének képesek.
Michael Ots kézikönyve lépésről lépésre vezet bennünket egy missziós hét szervezésében az alaptéma kitalálásától a kiváltott hatás nyomon követéséig. Printelt példányért irány a MEKDSZ-iroda!
Simon Marci
J E L E N m i n d ö r ö k k é 
Öld, vágd, nem apád?!
So, what do you think ?