Postit!

 

Népirtás számokban.

• 1994. Ruanda

• 3,5-szer kisebb terület, mint Mo.

• 11 000 000 lakos

• 85% hutu

• 15% tuszi

• köztük  á l l a n d ó  konfliktus

• 100 nap alatt 800 000 - 1 000 000 ember vesztette életét.

A népirtás a szomszédos Burundira is kiterjedt, merthogy a hutu és tuszi etnikum ott is meghatározó. Hogy mit akarunk mindebből kihozni? Lássuk, hogyan reagált minderre a burundi diákmozgalom.

A harcok során számtalan ottani IFES-vezető halt meg. Egyikük Israel Haviguamana volt, aki azért is válhatott célponttá, mert felemelte szavát a fajgyűlölet ellen. Az 1972–73-as mészárlások alatt saját testével védte tuszi származású iskolatársát, az 1990–94-es feszültségek során pedig békéltető szolgálatot vezetett. A hutu szélsőségesek orrát böködte, hogy a tuszi nemzetiségű keresztény testvéreivel jó viszonyt ápolt, az otthonában tartott bibliatanulmányozásokat pedig politikai összejövetelnek hitték, így figyelmeztetésül egy kézigránátot dobtak a házára. Amikor valaki szóba hozta, hogy a találkozásokat fel lehetne függeszteni, Israel annyi mondott:

Miféle keresztény bizonyságtétel lenne az, ha nem találkoznék a testvéreimmel csak azért, mert célponttá váltak?

A diákmozgalom tagjai, tuszik és hutuk együtt hirdették az egyetem főépülete előtt, hogy Krisztusban nincs tuszi és hutu, hanem mindenki egy. Nem véletlen, hogy a mészárlás során a keresztények az elsők között voltak, akikkel végeztek, hiszen amit hirdettek, a szélsőséges propaganda ellentettje volt. 2002-ben, amikor újjáalakult a burundi mozgalom, az első országos diáktáborban a hutuk és tuszik kéz a kézben együtt imádkoztak, hogy ne fordulhasson elő még egyszer ilyen az országukban.

Egy másik alkalommal harc robbant ki az egyetem területén, melynek során megöltek számos hutu diákot, társaik pedig a közeli hegyekbe menekültek. A tuszi keresztények élelemmel és ruházattal a nyomukba eredtek, hogy kisegítsék őket. Néhány tuszi diákot a családja kitagadott, mert előrébb tartották a hittársaikhoz való hűséget, mint a törzsükhöz való lojalitást. Az egyetem nem hívő igazgatója ezt látva a következőket mondta:

A kultúránk szétesőben van. Háromféle ember van az egyetemünkön: hutu, tuszi és keresztény. Ha meg akarjuk menteni a kultúránkat, a keresztények példáját kell követnünk.

---

Akármi is történik egy országban és társadalomban, a keresztények egysége mindig bizonyságtétel. „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,34-35)

Van élet a vérengzés után! Erről tanúskodik korábban közzétett, derűlátóbb cikkünk.

[Forrás: Lindsay Brown: Mint csillagok a világban (Budapest: Harmat-MEKDSZ, 2011), 133-142.]

Facebook kommentek

komment