Procel Da Silva Armando számos más bissau-guineai diákhoz hasonlóan Portugáliában tanult, ahova a kormány a legtehetségesebb diákokat küldte. Procel egyetemi évei alatt megtért, és elhatározta, hogy hazájába visszatérve a kormány és a helyi szolgáltatások megjobbításán fog dolgozni. Tekintve, hogy tehetségből bőven mért neki Isten, hamarosan a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesévé nevezték ki.
Az országban ugyan csak egyetlen kicsiny egyház működött, de az elnök tanácsadói így is arra biztatták az államfőt, hogy korlátozza a keresztény vallásszabadságot, mert egyre nagyobb befolyásra tesznek szert a hívők. És beindult a láncreakció: a kormányfő megbízta a Legfelsőbb Bíróság elnökét, hogy dolgozza ki az erre vonatkozó új törvényt, ő pedig Procelnek adta ki a feladatot, aki rövid tépelődés után közölte az elnökkel, hogy
nem vállalja a feladatot, mert ő is keresztény, és nem tehet ilyet azokkal, akik testvérei Krisztusban.
Procel tisztában volt vele, hogy nem ez a mondata fogja előrelendíteni a karrierjét, de vállalta. Az elnökre azonban olyan hatással volt a fiatalember bátorsága és barátságos hangvétele, hogy letett az új törvényről.
Tíz évvel később miniszterelnöki megbízatást intéztek Procel felé, aki, tekintve, hogy nem akart ilyen szoros kapcsolatba kerülni az elnökkel, visszautasította a felkérést, mire az elnök egy kormánybéli pozíciót ajánlott fel számára. Procel úgy döntött, hogy vállalja a kommunikációs miniszteri tisztséget. Jókor volt jó helyen. Vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy kész volt azt tenni, amit Isten kért tőle akkor, amikor az időzítése így rendezte el az eseményeket?
A MEKDSZ a magyar kereszténység intellektuális krémjét tömöríti – nem tudjuk, mely diákkörös barátunk lesz később vezető beosztásban, kap magas pozíciót, lesz ismert az ország számára stb. Egyet azonban tudunk: ha készek vagyunk fejleszteni az Istentől kapott tehetségünket, akik megélik a krisztusi értékrendet a világban, akkor fényleni fogunk, mint csillagok a világban.
Forrás: Lindsay Brown: Mint csillagok a világban (Budapest: Harmat-MEKDSZ, 2011), 121-123.
So, what do you think ?