A félévről. Az újakról és a jól bevált módszerekről. Csodálatos teremfoglalásról, támogató oktatókról. A személyes hívogatás vonzerejéről. Érdeklődésről és Isten munkájáról. Kiss Rebeka, SOTE-s diákkörvezető tolla serceg a papíron.
Az utóbbi évben sok új ember érkezett hozzánk, és ha nem is jár mindenki rendszeresen, azért mindig vagyunk 5-en, 6-an minimum. Nagyon jó látni, hogy alsóbbévesek is tudnak időt szánni ezekre az alkalmakra a nagy szigorlatok előtt. Szeretnénk, ha a vezetést is átvennék tőlünk, mivel a mostani három vezető közül már mindenki ötödéves.
Nálunk amúgy jól működött, hogy sokfelé osztottuk a feladatokat, szerintem így sokkal több mindent tudtunk megvalósítani, és a heti rendszerességgel tartott vezetői megbeszéléseknek, imáknak hála nem csúsztak szét a dolgok.
Külön öröm, hogy sikerült termet szereznünk ebben a félévben is. Felvettük a kapcsolatot az egyik keresztény professzorral, aki boldogan vállalta, hogy termet biztosít nekünk az intézeten belül. Az ő szavaival élve, minden ott dolgozó nagyon „lelkesen várt” minket 🙂
Szerintem örül, hogy van egy ilyen közösség az egyetemen. Mi pedig egyre több pozitív emlékkel tölthetjük meg a biofizika gyakorlótermeket 😉
Próbáltunk extra közösségi programokat is szervezni, ezekkel kapcsolatban még rá kell jönnünk, hogy lehetne megmozdítani az embereket 😀 De volt egy kis családias kirándulásunk, ezenkívül a Presence-en is képviseltettük magunkat három kerek fővel.
Legnagyobb projektünk ebben a félévben a nem keresztény SOTE-sok megszólítása volt. Két nyílt alkalmat szerveztünk. Az Alpha-kurzus első előadásai alapján csináltunk egy alkalmat a hit alapjairól, majd egy másodikon a megbocsátásról beszéltünk (próbálva ráirányítani a figyelmet a bűn-kegyelem témakörére), ehhez a Mátrix beszélgetések c. könyv kérdéseit használtuk leginkább.
Plakátokkal, szórólapokkal, fizetett Facebook-eseménnyel hirdettünk, a legtöbb embert mégis személyes hívogatáson keresztül hozta el Isten.
Összességében mindenkit bátorítok az ehhez hasonló alkalmak szervezésére, mert
még a legstresszesebb időszakban is jó megtapasztalni, milyen kicsit félretenni a saját teendőinket, és Istenről beszélni azoknak, akik nem ismerik Őt. Valamint tényleg van erre érdeklődés az emberekben!
Meg tökjó, hogy Istennek a „nagyok” között is vannak emberei, így tud segíteni olyan általános dolgokban is, hogy teremfoglalás… és még sok-sok imameghallgatás, ami 300 szóba bele se fér, szóval SDG! 🙂
A kiemelt képet innen szedtem. És végül egy kis pesti orvosis Postit!-történelem:
Veszprélmények 
Isten a legfelsőbb körökben
So, what do you think ?