Adott egy terem, benne pár egyetemista, az asztalon egy doboz keksz és (a hőmérsékleti viszonyok miatt hideg) tea. Igen, úgy tűnik, itt valóban egy IFES diákköri alkalom készülődik! A fél 7-es kezdést szem előtt tartva 7-re az utolsó ember is berobog, alátámasztva az olaszokkal kapcsolatos sztereotípiák jogosságát. Iris kinyomtatva hozza a Márk evangélium heti szakaszát, miközben Valentina bőszen striguláz és telefonál, merthogy az alkalom végére pizzát rendelünk. Hiszen tudjátok, a vacsora remek evangelizációs eszköz!
-Szerinted mitől különleges egy MEKDSZ, akarom mondani GBU, szóval egy IFES-diákkör? – kérdezem Iris-t.
-Különböző élményekkel érkezünk, különböző egyházi, családi és tanulmányi háttérből. Mégis! Egy vágy köt minket össze: megosztani Jézust minden diákkal. Év közben sokat találkozunk, a vizsgaidőszakban pedig támogatjuk egymást. Itt mindenki szabadon van jelen, egyetlen célunk, hogy együtt növekedjünk az Úr felé vezető úton.
– Bárki részt vehet az alkalmainkon, aki az Úr igéjét szeretné jobban megismerni – teszi hozzá Vale. – Főleg egyetemistákat várunk, de gyakran teszünk kivételt. Leginkább a közösségi médiában hirdetjük magunkat, facebookon és instagramon (@GBUVerona, kövessetek minket!), de plakátolni is szoktunk.
A „bárkit” amúgy komolyan gondolják. Meséltek arról, hogy néha angolul, sőt, spanyolul is tartottak alkalmat, hogy bekapcsolódhassanak az Erasmusos diákok. Az internacionalizmust bőven volt alkalmam nekem is megélnem velük: ott-tartózkodásom idején Kelet-Európát masszívan képviseltük, egy ukrán leányzóval és egy román sráccal. Így hát amikor egy-egy nehezen érthető igehelyre került sor, ki-ki előkapta a mobilját és megnézte, mit ír az ukrán, az orosz, a román, a magyar (na meg az angol, a német, a spanyol) fordítás. Hát igen, sok a tagja, de egy a Test!
– Mit üzennétek a magyar diákkörösöknek? – zárom a kérdések sorát.
– Nos… soha nem egyszerű belekezdeni valamibe, főleg, ha egyedül érzed magad. – így Vale – Csakhogy Isten sose hagy minket magunkra! Nekünk is voltak nehézségeink, először helyünk sem volt, ahol az alkalmainkat tarthattuk volna. Egy belvárosi gyülekezetben kezdtük, utána átköltöztünk az egyetemi menzára, hogy több diákot érjünk el, aztán lett terem is. És igen, néha csak ketten vagy hárman voltunk, a diákkörösök lediplomáztak, az Erasmusosok csak rövid ideig vannak velünk… De Isten folyamatosan vezet minket és megáldja minden pillanatunkat!
Iris komplett kis szónoklattal készült a MEKDSZ-eseknek:
– Kedves diákok! Nem vagytok egyedül! Az egész világon vannak diákkörök, kicsik és nagyok. De nem a számok tesznek jobbá minket, hanem az Istennel való kapcsolatunk. Tehát ne keseredjetek el, ha még kevesen vagytok, hanem tartsatok ki az Úr útján. Ő megadta nektek a lehetőséget, hogy beszéljetek Róla, ne vesztegessétek el. Megosztani az evangéliumot a barátainkkal karöltve a legszebb dolog, amit csak tehetünk.
Próbáljatok meg minél több időt együtt tölteni, hogy kölcsönösen bátorítsátok egymást. És az Úr bőségesen megáld majd Titeket!
Dócs Niki
Halál, hol a te fullánkod? 
Kreatív evangélizáció szerte e világon (II. rész)
So, what do you think ?