„Hálásak vagyunk Istennek, hogy az ő világosságát sugározhatjuk egy olyan időszakban, mikor emberek milliói adták fel.” Ezt Matthew Brima, a sierra leone-i SLEFES főtitkára mondta. Ha még emlékeztek rá, ő küldte azt a hírlevelet, amely alapján 2014 októberében A Sierra Leone-i IFES válasza az ebolajárványra címmel cikk is megjelent itt a Postit!-en.
Hogy mi történt azóta? Kezdjük a rossz hírrel: az ebolában elhunytak száma azóta meghaladta a tízezret. A jó hír pedig, hogy az Afrika angol és portugál nyelvterületű régiója, azaz az EPSA által elindított Ebola Special Fund Initiative (Különleges Pénzügyi Ebola Alap) óta nem adtuk fel! Az Ebola Special Fund Initiative révén anyagilag támogatni lehet az áldozatokat. Úgy tűnik tehát, hogy mint globális közösség, képesek voltunk szeretettel válaszolni erre az egészségügyi vészhelyzetre az imák és adományok által.
Az ebola kitörésekor sokan nem vették komolyan a járványt, és nem foglalkoztak a prevencióval. Az IFES-mozgalmak részt vettek közegészségügyi kampányokban, némelyiket ők koordinálták, rádióműsorokban próbálták a vírussal kapcsolatos tévképzeteket eloszlatni, több ezer reménységre buzdító traktátust osztottak szét, és szöveges üzenetetek küldtek diákoknak. Az IFES-es diákok és munkatársak még azt is vállalták, hogy a leginkább sújtotta területeken meglátogassanak családokat, ezáltal az evangélium fényét elhozva a legsötétebb zugokba is, mint ahogy azt Jézus is tette földi szolgálata során. Hála az adományozóknak, az egészségügyi felvilágosítás mellett magukkal vihettek fertőtlenítőszereket, szenet a tűzrakáshoz és alapvető élelmiszereket (rizs, olaj, húsleveskocka). Moses Cooper, a libériai főtitkár így kommentálta ezt: „Szétosztáskor sok áldozat és túlélő arcán reményt és örömet látunk. Habár sok szükség merül még fel az ebolától szenvedő emberek részéről, a LIFES segít, hogy néhányat ezek közül enyhítsük.”
Mindaz, amit eddig elértek, a helyi és nemzetközi támogatásnak köszönhető. Moses kiemeli, hogy az egészet az országhatárokon belüli és azon túli folyamatos ima és adományozás teszi lehetővé. „Az IFES-es testvéreken keresztül képessé váltunk arra, hogy kezünket kinyújtsuk az ebola által leginkább sújtott közösségek felé.”
Habár, hála Istennek, úgy tűnik, az ebolajárvány kezd a végére érni, még évekbe telik, mire a vírus sújtotta országok helyreállnak és minden újra a normális kerékvágásba kerül. Ahogy Moses is említi, ez a nemzetük szempontjából sötét korszak magával hozott sok rosszat, mint például a munkahelyek elvesztése, a szegénység növekedése, a trauma, félelem és kétségbeesés. Ráadásul a diákmisszió szempontjából az sem elhanyagolható, hogy 2014 júniusa óta az iskolák zárva vannak, a diákoknak tehát egy teljes év kiesett az oktatásból.
Gideon Para-Mallam, az EPSA (Afrika angol és portugál nyelvterületű régiója) regionális IFES-titkára szerint az IFES-nek személyes érdek miatt is fontos az ebola ellen küzdeni, hiszen lehetővé kell tenni a diákok számára, hogy folytathassák tanulmányaikat. „Amikor arról beszélünk, hogy Afrikát átformáljuk a krisztusi értékrendje szerint, valójában az a vágyunk, hogy látni szeretnénk az evangélium hatását a diákok életében, és látni azt, ahogy ez által az értékrend által pozitív hatással vannak a egyetemeikre, közösségükre és nemzetükre.”
Van Henry J. Kaisernek egy mondása, miszerint a probléma munkaruhába öltözött lehetőség. Afrikai barátaink pontosan ilyenek. Azt nézik, hogyan tudnák ebből a helyzetből, ami adva van, a legtöbbet kihozni. Nem a nehézségre koncentrálnak, hanem arra, miképpen szolgálhatnak a körülöttük élők felé. Ezt a kitartást csak csodálni lehet — és követni.
Az eredeti cikket innen éred el.
„Teremtéstől az újjáteremtésig” 
Mikroagresszió a mindennapokban
So, what do you think ?