Audrey Emonides posztgrad képzésben részt vevő martinique-i diák vezető. A környék, ahol lakik, tele van prostituáltakkal, de, mint mondja, hiszi, hogy Isten nem véletlenül helyezte őt ide. „Keresztényként nem tekinthetünk csupán szemlélőként erre a helyzetre. Hónapokig imádkoztam, hogy Isten nyisson egy ajtót számomra.”
Januárban a Youth With a Mission (YWAM) tagjai Martinique-be jöttek azzal a céllal, hogy Isten szeretetét megosszák ezekkel a prostituált nőkkel. Így a YWAM tagjai és a GBU vezetői összeültek, hogy beszélhessenek arról, mit lehetne tenni.
Az első lépés tudatosítani a diákokban ezt a helyzetet és segíteni abban, hogy megértsék, hogy bár ezeket a nőket mindenki megveti, Isten a szeretetét ajánlja fel nekik. Audrey azt mondja, nem akartak semmi nagy dolgot tenni, mert néhány diák vonakodott és félt, hogy a futtatók bántani fogják őket. Ám végül a diákok túltették magukat félelmükön.
Bruno, az egyik diák a következőket mondta: „Mindenekfelett szeretnénk olyanok lenni, mint Jézus, megosztani szeretetét. Ezért döntöttünk úgy, hogy szolgálunk azok felé az emberek felé, akik társadalmunk szenvedő alanyai, és akiket emlékeztetni kell arra, hogy Jézus szereti őket. Életstílusuk ellenére Isten megbocsát nekik. A legjobbat akarja nekik. Isten szeretét szimbolizálva papírszíveket gyártottunk, rajta francia és spanyol üzenetekkel. Az üzenetek egyszerűek voltak: »Jézus szeret téged!« vagy más hasonló, reményt adó szavak.”
Február 14-én, Valentin-napon tartották a tréninget, és már aznap ki is mentek a szomszédságba, hiszen azt gondolták, hogy ezen a napon különösen sokat fog ez jelenteni a hölgyek számára.
A képzésen először megvitatták, milyen értéket képvisel egy lélek Isten számára, majd megvizsgálták, hogyan tekint ezekre a nőkre a társadalom. Utána azonosították félelmeiket, majd az 1Jn 4:13-21 tükrében vizsgálták a félelem és szeretet közötti kapcsolatot. Végül imádkoztak azért, hogy Isten készítse elő az utat, csillapítsa le félelmeiket és hozzon változást.
„Késő délután kimentünk, hogy szétosztogassuk a papírszívecskéket. A célunk egy egyszerű gesztus, első lépés megtétele volt anélkül, hogy hosszas beszélgetésbe kezdenénk az adott hölggyel, akivel összetalálkozunk – mondja Audrey. – Isten előkészítette a szíveiket! Nagyon meglepődtek, még senki sem mutatott irántuk ilyen szeretetet. Néhányan csak néztek ránk és azt kérdezték, miért tesszük ezt. Sokan közülük büszkén lóbálták a szívecskét, és megmutatták a barátaiknak. A reakciók voltak a jutalmunk.”
Bruno szerint is megérte ez a nap, de azért nyugtalanító volt látni a nyomort. „Mindannyian örültünk az evangelizáció hatásának. Éreztük, hogy Isten keze velünk volt, nem volt semmi komolyabb incidens. Ugyanakkor nagyon felkavaró volt látni az utcákon a prostituáltak gyerekeit. Egy gyermeket védeni kellene a társadalom gonoszságaitól. Ezeknél a gyerekeknél azonban ez nem így van.”
A diákok máris a következő lépésen gondolkodnak, mint például támogatni ezeknek a hölgyeknek a gyerekeit, akik napi szinten ki vannak téve ennek a romlottságnak.
És vajon hol vagyunk mi, magyarok a világ prostitúciótérképén? És mi a helyzet a prostitúció legalizálásával hazánkban?
Ez a bejegyzés egy IFES-imalevél fordítása. Te is kaphatod őket, ha kéred. Katt ide!
So, what do you think ?